Sok más európai országgal ellentétben Észtország nem kitiltani igyekszik a sharing economy alapú kezdeményezéseket, hanem integrálni próbálják őket az ország amúgy is innovatív technológiákon alapuló rendszerében. A jövő héten kerül az észt parlament elé az a törvényjavaslat, ami „negotiated passenger transport” (talán úgy fordíthatjuk: megegyezésen alapuló utasszállítás) néven új szolgáltatástípust vezet be, ami az internetes alkalmazások segítségével magánszemélyek számára is lehetővé teszi a személyszállítási piacra való belépést.

Az UBER messze nem egyeduralkodó az észt ride-sharing piacon. Jóval hamarabb elérhető volt a helyi fejleszésű Taxify, vagy a Hopp és a Wisemile alkalmazások. A jogszabálytervezet minden ilyen alkalmazásra érvényes, és rögzíti, hogy az új szolgáltatási forma keretében közlekedő sofőrök, se nem részei a tömegközlekedésnek, se nem tekinthetőek taxi szolgáltatásnak. Ilyenformán az utóbbi két szolgáltatáshoz kapcsolódó jogok sem illetik meg a sofőröket, azok nem használhatják a buszsávokat például. Szabályozni fogják (leginkább a jelenlegi gyakorlatot követve), hogy a különböző applikációk milyen információkat kötelesek megjeleníteni a rendszerhez csatlakozó sofőrökről és azok járműveiről, akik a jövőben teljesen legálisan szállíthatnak majd személyeket.

Az észt adóhivatal tárgyalásokat folytat az Uberrel egy olyan rendszer kiépítésén is, ami az Uber nyilvántartásán keresztül automatikusan levonja a sofőröket terhelő adóbevételeket, teljesen átláthatóvá és legálissá téve ezzel a szolgáltatást.

A döntés hátterében nem csak az áll, hogy az internet alapú államigazgatás (e-government) és a virtuális identitás (e-residency) hazájának tekinthető Észtország részéről meglehetősen furcsa lépés lenne a szintén internet alapú sharing-economy kezdeményezések tiltása. Észtország magyar szemmel nézve nagyon határozott, már-már szélsőségesen piac és vállalkozásbarát gazdaságpolitikát folytat. Ezt azonban megítélésem szerint nem (vagy nem csak) valamiféle makacs neoliberális ideológia alapján teszi, hanem a balti államokban nagyon erős a homo-sovieticus (vagy más néven a posztkommunista embertípus) felszámolása iránti elkötelezettség. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy az állam támogat minden olyan kezdeményezést, ami az emberek önállóvá vállását segíti elő, csökkentve az államon való függőséget. És miközben valóban van a sharing-economy kezdeményezésekkel kapcsolatban egyre több olyan kritika, ami szerint ezek a vállalkozási formák a kiszolgáltatottság és a vadkapitalizmus újabb formáit hozzák vissza modern technológiai köntösben, Észtországban még ez is jobban hangzik, mint a tátott szájjal, felvonulások alkalmával a szeretett vezetőnek tapsoló tömegek.