Az eltelt években Szingapúr is rengeteg pénzt költött stadionok és más sportlétesítmények építésére. Ezek azonban nem a professzionális futball vagy a versenysportok, hanem a lakosság számára épültek.

Elkezdődött a tokiói olimpia és a kezembe akadt egy pár évvel ezelőtti publicisztika az egyik vezető szingapúri portálról arról, hogy vajon Szingapúr csak fél szívvel veszi komolyan a sportnemzetté válást?

A cikk az élsport félszívű támogatásáról szólt, és azt a kérdést járta körül, hogy a más területeken mindenhol az elit ligába igyekvő Szingapúr miért nem töri össze kezét-lábát az élsport fejlesztéséért és minél több olimpiai és más világversenyekről származó érem begyűjtéséért.

A bejegyzés videóváltozata:

A bejegyzés podcast változata:

A cikk szerzője a publicisztika elején kiemeli, hogy el kell ismernie számos pozitív változás történt az utóbbi években. Átfogó sport program létezik, évről évre növekszik a sport támogatására fordított összeg és már az első eredmények is látszanak, hiszen 2016-ban az egyik szingapúri úszó aranyérmet hozott haza az olimpiáról.

Mindezzel együtt azonban releváns a kérdés, hogy miért nem olyan fontos az élsport a Szingapúriak számára, mint más nemzeteknél.

A politika, a döntéshozók szempontjából rögtön meg is kapjuk a választ. A hangsúlyok Szingapúrban sokkal inkább a tömegsporton, az egészséges életmód propagálásán van, az élsport nem tartozik a prioritások közé. Habár az élsport támogatása is évről évre növekszik még ma is inkább az a jellemző, hogy a sportolók crowdfunding oldalakon gyűjtik össze a felkészüléshez szükséges támogatást kiegészítve ezzel a kormánytól kapot, ezek szerint elégtelen támogatást.

Beszédes ugyanakkor, hogy a cikkben megszólaltatott Lim Teck Yin, a Sport Singapore nevű kormányzati kezdeményezés igazgatója azt is megjegyzi, hogy ő udavariasan nem szokott reagálni az alulfinanszírozást érintő kérdésekre, panaszokra és közösségi média bejegyzésekre, mert ha az átláthatóság jegyében esetleg közzé tenné, hogy pontosan mennyi pénzt is kapnak versenysportolók a kormánytól, akkor az komoly kérdéseket vetne fel az adófizetők részéről. Elismeri ezeknek a sportolóknak a példakép szerepét a társadalomban ezért inkább nem teszi közzé, mennyi támogatást fizetnek ki nekik pénzben és egyéb juttatásokban.

A dolog hátterében egyrészt a végletekig meritkoratikus Szingapúri gondolkodás áll. Az előrejutás, az érvényesülés egyedüli módja az érdem, és a Szingapúriaknak kicsi gyerek koruktól kezdve rendszeresen bizonyítaniuk kell rátermettségüket. Ezzel a gondolkodással egy nagyon erős állandó kalkuláció jár együtt mégpedig a befektetés-megtérülés vonalon, illetve a befektetés én annak megtérülésének kockázata vonalán. És ezen a vonalon végiggondolva, mind egyéni szinten, mind pedig a közösség, a társadalom szintjén erős kétségek merülnek fel az élsporttal kapcsolatban.
Egyéni szinten azért mert Szingapúrban számtalan más, sokkal jövedelmezőbb befektetési lehetőség létezik egyéni pályákba életutakba, az élsport ezek közül sem jövedelmezőségét, sem kockázatát (lesz-e ebből aranyérem), sem erkölcsi hasznát, vagy az általa biztosított társadalmi státuszt illetően nincs a legjobb lehetőségek között. Az üzleti életben, ügyvédként, orvosként sokkal messzebbre lehet jutni.

Érdemes ezt ugyanakkor a közösség, az egész társadalom szintjén is megvizsgálni. Egy aranyérem értéke, jelentése a társadalom számára itt valahogy más. Sokkal inkább egy egyéni érdem, mintsem a közösség egésze a magáénak érezné. És mivel a szingapúriak, akik egy emberöltő alatt (1965-ben alapították az országot) a világ egyik leggazdagabb, legsikeresebb országává küzdötték fel magukat van ezer más dolog amire kollektíve büszkék lehetnek, a sportsikereknek nincs az a kompenzáló szerepe, mint mondjuk Kelet-Európában.

2015-ben a Szingapúr Vitorlásszövetség elnöke így nyilatkozott erről: „Mi egy nagyon célirányos nép vagyunk és nagyon szorosan követjük, mérjük a teljesítménymutatókat az élet minden területén. Nekünk kézzelfogható eredmények kellenek”.

Az előbb említett Lim Teck Yin, ezzel kapcsolatban azt jegyezte meg: „Bármi, amit teszünk, jelentéssel kell bírjon a Szingapúriak számára. Ha egy olimpiai arany számukra nem jelent sokat, akkor mi nem erőltethetjük a versenysportot.”

Nézzük meg, akkor, hogy mi van helyette, mi az, ami jelentéssel bír a Szingapúriak számára, ha az élsportolók aranyérmei nem.

Erre akkor döbbentem rá, amikor először elmentem itt uszodába. Azt hittem, hogy csak valami véletlen szerencse, hogy 450méterre van tőlünk az egyik stadion és annak az uszodája.
Aztán, amikor sikeresen regisztráltunk és bemehettünk akkor elcsodálkoztam, hogy a beléptijegy a lányomnak 50 cent (113 Ft), nekem pedig 1 dollár (225 Ft). Ráadásul azt se kellett kifizetni, ugyans a jegyszedő néni felhívta a figyelmünket, hogy a Singpass rendszeren keresztül a szingapúri kormány minden egyes lakosnak (állampolgárnak és tartós letelepedési engedéllyel bírónak) $100 összeget ír jóvá az ActiveSG számláján, amiért belátása szerint fizethet be sport tevékenységekre. 100 dollár nem háztartásonként, hanem személyenként. Tehát a 9 éves lányomnak is van 100 dollárja, amiért ő ezek szerint 200 alkalommal ingyen mehet be az uszodába. Nincs is annyi nap már az évből…:)

Én pedig 100 alkalommal.

Hát az uszoda után én nem bírtam ki, akartam nagyon tudni milyen üzleti modell, milyen konstrukció és milyen szakpolitika van emögött. Mert azért a pofám leszakad itt már megint, ki tudja hanyadszor, mióta februárban kiköltöztünk ebbe a vadkapitalista világba.

Szóval vettem a fáradtságot és utánajártam ki, vagy kik üzemeltetik ezeket az uszodákat, letöltöttem a működésük alapjául szolgáló stratégiai dokumentumokat és a legfrissebb jelentéseket az elért eredményekről. Elolvastam egy csomó cikket arról mások hogyan vélekednek erről – így találtam az élsportról szóló cikkekre – és arról milyen partnerségben, hálózatban gondolkodnak, hogyan ágyazódik be a sport a társadalom szövetébe.

A történet nem is olyan régen, 2014 áprilisában kezdődött, amikot a Vision 2030 nevű stratégia részeként létrehozták az ActiveSG nevű kormányzati kezdeményezést. A statéria teljes neve egyébként Vision 2030 – Live Better Trough Sport – Él jobban a sport segítségével.

Az ActiveSG kezdeményezés innovatív és kísérleti programokon keresztül a szigetet lefedő sportcentrumaiban próbál egy komplex sporttal kapcsolatos ökoszisztémát létrehozni.

Ez a szó nagyon divatos Szingapúrban, ha megnézzük a Changi reptér strarégiai terveit, a lakásfejlesztési programot, vagy azokat a terveket, amik mentén a klímaválság okozta változásokra próbálnak felkészülni, azok mindig egy nagy átfogó rendszerbe illeszkednek. Van bennem mindig egy ellenállás az ilyen hangzatos jelszavak és divatos kulcsszavak puffogtatásával szemben, de azóta, hogy évekig dolgoztam az észt startup-ökoszisztéma rendszerében (az észtek is imádják ezt a szót) a fogalom életre kelt számomra.

Ha megnézzük, hogy milyen elemei vannak ennek az ökoszisztémának, akkor a következőket látjuk:

– Elsőként a gyerekek, a fiatalok és a családok kerülnek említésre, látni fogjuk, hogy az egész program elsősorban a közösség, a szingapúri társadalom igényeire épül.
– Része a programnak az élsport, a professzionális sportolók, az ő edzőik és a különböző sportakadémiák.
– A következő fontos eleme a, a fogyatékossággal élő és hátrányos helyzetű emberek bevonása a sporttevékenységekbe.
– Majd a dolgozó, karriert építő felnőttek bevonása kerül elő, nagyon érdekes számomra, hogyan beszélnek a sportról úgy, mint ami közvetlenül szolgálja az üzleti, gazdasági prosperitást.
– Az idősek külön kiemelt célcsoport, különösen annak ismeretében, hogy a szingapúri társadalomban is gyors ütemben nő a 65 főnél idősebb lakosok aránya.
– A sporthoz kötvető iparágakat célozzák meg és próbálják a rendszerbe vonni, beleértve a sportszergyártókat és a sporttal kapcsolatos innovációt. Ehhez kapcsolódik a technológia, az okos megoldások, a big data és az elérhető adathálózatok felhasználása.
– És nem utolsósorban a kiterjedt infrasturktúra. Egy giga sport hub épül, ami egy egész folyóparti részt alakít át és a sziget legkülönbözőbb pontjain gomba módra nőnek a helyi közösséget szolgáló sportolást lehetővé tevő intézmények, mint a mi uszodánk és helyi stadionunk is.

Az ActiveSG egy mozgalomként tekint magára, közösségeket építenek egyének, családok és szervezetek számára, ahol fejleszthetik magukat, edzhetnek és versenyezhetnek. Az infrastrukturához való hozzáférést olyan módon is elősegítették, hogy például az iskolák sportlétesítményei a tanórákon kívül a lakosság számára is elérhetőek, egy középiskola focipályáját ugyanúgy le lehet foglalni az ActiveSG applikációján, mint ahogy a stadionokba is be lehet jelentkezni.

Ezek az ötletek ráadásul nem zárt ajtók mögött pattantak ki egy bizottság fejéből, 2012-ben több mint 60.000 ember részvételével nagyszabású felmérés készült arról, hogy miképpen lehetne az emberek életminőségét támogatni a sporton keresztül. Több mint 300 ötlet érkezett, amelyeket kategorizálva 20 javaslat született és indult el a megvalósítás útján. Lényegében az ActiveSG mozgalom ötlete is innen jött, a másik kifejezés, amit nagyon szeretnek a szingapúri fejlesztők az a co-creation.

4 stratégiai alapelv mentén indultak el 2014-ben az ActiveSG mozgalommal

A jövőre készülve – a sporton keresztül
A sportos élet segít felkészülni a gyorsan változó világra. A sport rugalmasságra, kitartásra és fegyelmezett gondolkodásra tanít a cselekvés közben, és mindemellett egészségben és formában tart. A sport sikerélményeket hozhat és olyan készségeket, alapelveket fejleszt, melyeknek komoly értéke van egy társadalomban.

Sport akadályok nélkül
A jó sport helyet biztosít mindenkinek a részvételre azoknak, akik szeretnének csatlakozni, tekintet nélkül a korukra, fogyatékosságaikra, nemükre vagy társadalmi státuszukra.

A sport mint nemzeti nyelv
A port összehoz benünket barátokként, kollégaként, versenytársként és közösségként miközben inspirál is mindannyiunkat. A jó sport még többeket motivál a bevonódásra és egy sportember egy jó edző, igazából mindig közösséget épít.

A siker csak közös lehet
Ahhoz, hogy a célok teljesüljenek, nemzeti összefogásra van szükség. A kormány és a magáncégek, ügynökségek, civil szervezetek és a helyi közösségek bevonódására.

Itt kell életre az ökoszisztéma kifejezés. Megragadnak minden lehetséges kapcsolódási lehetőséget. Találtam például beszámolókat egyetemi programokról, aminek keretében UX design hallgatók optimalizálták az ActiveSG regisztrációs felületét, vagy biztosítótársaságok olyan csomagokat fejlesztettek, amik kifejezetten a sportsérülésekkel vagy balesetekkel foglalkoznak, amikre a sport rehabilitáció lehet a válasz. Ezeket a csomagokat aztán beépítették az ActiveSG mobil applikációjába, ahonnan ma már minden elképzelhető sporttal kapcsolatos szolgáltatás elérhető, az uszodai helyfoglalástól, a gyerek karatéra iratásán keresztül, a sportszerek vásárlásáig vagy éppen fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott sportolási lehetőségek anyagi támogatásáig. Minden egyes leágazás egy külön kis dzsungele számos további szolgáltatásnak.

A sportlétesítmények, helyi stadionok és sportkomplexumok építésére a szingapúri kormány 2014 óta 1,5 milliárd szingapúri dollárt (337 milliárd forintot) költött és az a célja, hogy 2030-ra minden egyes szingapúri lakos maximum 10 perces távolságra az otthonától találjon egy olyan sportcentrumot, mint ami tőlünk 450 méterre van.

A Sport Stratégia elfogadása óta eltelt hét év nemrég publikált eredményei szerint, évente 15 millió ember látogatta meg a sportlétesítményeket, az iskolák sportlétesítményeit (összesen 80 sportcsarnokról és mintegy 140 szabadtéri sportpályáról beszélünk) pedig tavaly 200.000 alkalommal vették igénybe.

A jelentés ilyen indikátorok mentén méri a saját alapelveinek érvényesülését:

Egészség és jól lét
Gyorsan nőnek az egészségügyi kiadások, és 2030-ra minden negyedik szingapúri állampolgár 65 éven felüli lesz.
A sportnak különösen fontos szerepe van abban, hogy aktív és egészséges életmódra sarrkalja a lakosokat. A jelentés szerint 10.000 aktív állampolgár évente 2,3 millió dollár megtakarítást hoz a költségvetésnek, és évekkel növeli a rendszeresen sportolók átlegéletkorát. Ezért a sportlétesítményekre mint az egészségügyi szolgáltatások frontvonalára tekintenek.

Társadalmi kohézió és bizalom
A sporttevékenységekkel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a sportolással kapcsolatban átlagosan 62 órát töltenek együtt a különböző etnikumok tagjai, 43 órát a különböző korcsoportok és a látogatók átlagosan havi 7 órát töltenek együtt sportlétesítményekben fogyatékossággal élő emberekkel.

A jelentés arra is kitér, hogy a sport bizonyítottan előmozdítja a társadalmi mobilitást. Jobbak a rendszeresen sportoló diákok tanulmányi eredményei, és a sport közvetlenül fejleszti az olyan a munkaerőpiacon is értékes készségeket mint a csapatmunka, az önbizalom, a rugalmasság, vagy a mások irányába mutatott tisztelet.

2014 és 2021 között, 337 milliárd forintból Szingapúrnak a fent említett eredményeket érte el.

Hasonló időkeretben, 2010 és 2018-ig az Orbán kormány csak stadionokra, uszodákra sportcsarnokokra ennél jóval többet, 454 milliárd forintot költött, általában a sportra pedig összességében egy hihetetlenül nagy összeg 1475 milliárd forint ment el.

Szingapúrban ahol a háztartások mediánjövedelme havi 2 millió forint körül van, ennek ellenére gyakorlatilag minden lakos ingyen vagy magyar szemmel is fillérekért mehet az adójukból, nekik épített sportlétesítményekbe. Magyarországon jövőre választások lesznek. Fel lehet tenni kérdéseket…