A Bilbliában vagy más hasonló írásokban, beszédekben rendre olyan szófordulatokat lehet találni, hogy:

– dicsőítsd az Urat!

– dícsérd az Urat!

– szeressd az Urat!

– Áldd az Urat!

– Féld az Urat!

Igazából ez az utolsó az, ami a legtöbb fejtörést okozza nekem. Számtalanszor nekifutottam. Nem vagyok egy rendszeres Bibliaolvasó, gyakorló keresztény sem, de csak úgy elgondolkodom néha.

Megengedem magamnak, hogy úgy felülemelkedjek azon, hogy ezek a mondatok a Szentírásban vannak, ami sok beszélgetésben, amolyan végső érvéként hangzik el. Benne van, tehát úgy van, nincs itt miről beszélgetni.

Hát szerintem meg van, és hadd legyek most marslakó, aki ártatlanul rácsodálkozik a világra.

Ha akarom értem, hogy itt arra szólítanak fel, hogy rajongjak valakiért/valamiért, bár léha pillanataimban itt is felmerül bennem a kérdés, hogy lehet-e felszólításra szeretni valakit. Dicsőíteni lehet, láthattuk ezt már számtalan politikai nagygyűlésen..és minél nagyobb a kényszer valahogy annál nagyobb a dicsősítés is, már ami legalábbis a külsőségeket illeti.

De hogy kerül ide a félelem? Szeressem, dicsőítsem, áldjam a nevét és féljek is tőle? Ezt nem értem….vagy amit értek belőle azt inkább nem akarom érteni. Mi van ha nem félek? Ha csak szeretem? Sőt azért szeretem, mert nem kell tőle félni. És ezt dícsérem benne….

És ha félek tőle? Miért kéne dicsőítenem akkor? Én például rettegek a kígyóktól, olyan messze tartom magam tőlük, amilyen messze csak lehet, és áldom a sorsot, hogy ebben az országban kevés van belőlük, legalábbis ott ahol én szoktam járni. Nem nagyon jut eszembe magamtól, hogy úgy dícsőítsem azt, amitől rettegek.

De találtam egy katekizmust, ami tetszett. Igaz csak angolul, mert akárhányszor kerestem rá a magyar verzióra, a fordítás nagyon nem azt tartalmazta, amit az angol mond. Persze lehet, hogy nem jó helyen kerestem. Angolul így szól:

What is the chief end of man? Man’s chief end is to glorify God, and to enjoy him forever.

Hát ez a dicsőítés itt is becsúszik, de a második része már igazán tetszik. Hogy élvezzem (enjoy) őt. Na az már igen…hát nem sokkal jobban hangzik, ha élveznem „kell” valakit/valamit mintha félnem kéne tőle? (halkan azért megjegyzem én élvezni sem tudom senkinek a társaságát vezényszóra).

De ha már élvezek valakit/valamit, akkor sokkal könnyebben eljutok oda, hogy szeressem, dícsérjem őt vagy ilyesmi. Engedd meg nekem, hogy élvezzem valakinek a társaságát és biz isten oda leszek érte.:)