Sokszor hallani, hogy Prága milyen remekül működik a turizmus szempontjából, és bezzeg Budapest lemaradt. A téma engem is régen foglalkoztat, írtam is már róla, és a magam szubjektív tapasztalatai alapján ismét megpróbálom összefoglalni.

Ha pusztán a számok oldaláról közelítünk akkor persze a tények magukért beszélnek. Sokkal több a turista Prágában. De azért meg kell jegyeznem, hogy szerintem nem az a cél, hogy mint Prágában tömött sorokban, mint heringek álljanak a turistacsoportok. Az aranyművesek utcája napközben gyakorlatilag egy tömött halkonzervre hasonlít, amiből néhol egy-egy esernyő kilóg.

A Prágaiak egyszerűen kiszorultak a saját belvárosukból.

Azzal sem értek egyet, hogy Prágában nincs ez a gusztustalan pénzlenyúlás. Hát csak ülj be egy kávézóba a híres középkori óra környékén. Visszatérő kritika hogy mi a múltunkból élünk, jelenünk nincs. Hát Prágában sem azt látom, hogy a kortárs művészetek múzeuma előtt kígyóznának a sorok. Berlin esetleg a jelenéből él, de ha Prágával hasonlítjuk össze Budapestet, akkor nincs mit egymás szemére vetnünk. Zsidótemető, Kaffka, Golem, középkori ihletettségű utcák, tornyok, harangszó, macskakő, gótikus katedrális vízköpőkkel, alkímia, knédli és sör.

Ez a jelen? Ők is a múltjukból élnek…szerintem a különbség annyi, hogy Prága olyan, mint egy középkorból úgymaradt város (a belváros), Budapest meg a XIX. századi Jókais arcát mutatja a turistáknak. Ráadásul ott is ez a konzervatív turistaipar megy, ahol a betétmondatokat betanult idegenvezető esernyőt feltartva vezeti a birkacsordát a nyakába akasztott hangosbeszélővel próbálva túlkiabálni Japán szomszédját. Ez lenne a minőségi turizmus?

Prága szerencsés a tekintetben, hogy egy jól behatárolható, hamar bejárható körön belül van minden. Persze ehhez hozzátartozik az is, ahogy azon kívül aztán a nagy semmi. Lakótelep a közepén a hokipályával. Nálunk viszont elkülönült szigetek vannak. Hősök Tere, Budai Vár, Váczi Utca, Vásárcsarnok, Bazilika, Parlament.

Ezek szerintem némi fantáziával összeköthetőek lennének, hiszen a várból a Budavári Siklón keresztül, át a Lánchídon csinálva egy hurkot a Váczi utca, Duna korzó- Bazilika vonalon, végig az Andrássy-n be lehet futni egy viszonylag egységes ívet. Szerintem éppen csak az ötletek hiányoznak, a poénok. Prágában a mai napig mosolyra szalad a szám, ha látom a TV tornyon négykézláb mászó csecsemőket. Tudja valaki, hogy miért nincsenek utcai mutatványosok, olyan szoborrá meredő arany vagy ezüstre mázolt alakok, igazi utcazenészek (nem az aluljárós zenésznek álcázott koldusok) Budapesten?

Prágában tömeg van, legalábbis a fő turista útvonalakon és engem is általában azok a helyek vonzanak, ahol élet van. Budapesten az is probléma, hogy szerintem a belvárosi lakástulajdonosok egy sajátos félreértésben élnek. A belváros azt jelenti élet van, zaj van…zene van, meg humor, móka, kacagás. Aki csendre vágyik igen szép pénzt kaphat a Liszt Ferenc téri vagy Deák téri lakásáért. Házat is vehet belőle a XVIII. kerületben hatalmas zöld kerttel.

Az is olyan elszomorító, hogy mi egy kicsit a "mit miért nem" városban élünk. Nagyon emlékszem a Felvonulási térre tett homokóra történetére. Eredetileg az gurult volna végig a téren, lett volna köré mindenféle, de ehelyett elrejtették a fák alá az ING székházzal szemben, sokáig tábla se volt, de ma is a kutya sem tudja mi az, és hát nincs is mit tudni róla…mert semmi. Egy bazi nagy homokóra, de még az időt sem tudom meg belőle.

Láttam az indexen már annyi tervet, gyalogoshídról a Dunán, olyan vizen lebegő kávézókól. Szerintem a zöld gyep a szabadsághídon, vagy a pár napos pontonhíd jó poénok voltak…Az igazán progresszív ötletek egyébként ahogy én észreveszem az alteros művészeti körökből jönnek… akik gyártelepeket rendeznek be, kortárs művészeti negyednek, de ezek aligha szólítják meg a mai mainstream itteni turizmust. (van egy ilyen hatalmas képződmény Pekingben, marha messze mindentől mégis tele van turistával) Vagy a romkocsmák üzemeltetői, akik szintén inkább a magyar közönségnek szólnak (ami nem baj), és ötleteik egyelőre nem nőnek túl a vendéglátás korlátos keretei közül.

Szóval szerintem leginkább paradigmaváltás kéne a turizmusban, (Prágában is, de ez legyen az ő gondjuk), mert különben mutogathatjuk a XIX. századot anélkül, hogy lenne közünk a XXI.-hez. És itt nem arra gondolok, hogy Hong Kong-ot kéne csinálni Budapestből, de ezeket a köveket kicsit másképp is meg lehetne tölteni élettel.