Három napja benne vagyok ebben a lázas, taknyos, köhögős akármiben. Orvoshoz nem jutottam el, ahhoz komoly bajnak kell történnie, meg hát magamtól is tudom, hogy tea, sok folyadék, meg a bárhol kapható porok, izék.. 

A betegség szenvedés. Ez nem vitás és tényleg az. Először az a fura gyengeség, fáradtság, amikor úgy érzed már egy kilincset sem tudsz lenyomni. Biztos csak le vagyok gyengülve, fáradt lehetek, de estére megjött a válasz. Bedurran az egész, mint a didergő királyt a hideg ráz, már felállni is teljesítmény, és ha aludni akarok inkább csak egy lightos mozizás jön hasizomgyakorlatoknak megfelelő köhögős felülésekkel megspékelve. 

Nem jó se hason, se oldalt, se háton, úgy érzem megfagyok, de egy köhögésrohamra ébredve érzem, hogy csurom víz rajtam a póló, alattam a lepedő. Az alattomos szemétség az, hogy mindez este tombol, reggelre már alábbhagy, s munkába kéne menni, de érzed semmire nincs erőd hisz alvás…az nem volt, és különben is honnan ez a fájdalom minden tagomban? 

Arra mindenképpen jó a letaglózó élmény, hogy hamar eldől a vita. Ebből nem lesz munkába menés, és itt kezdődnek az előnyös dolgok. Betegnek lenni manapság luxus, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egyáltalán beteget jelentsenek. Azon kiváltságosok közé tartozom, akiknek pár nap esetén nem kell még orvosi igazolással bajlódnia, de ha mégis hát nem lesz nehéz meggyőzni a háziorvost ezzel a sugárfertőzött tekintettel.

Egyszer gyerekekkoromban a tanítónéni elküldött másodmagammal a lakására, hogy nézzük meg kihúzta-e a hajsütőt. Kezünkbe nyomta a kulcsot és mi két óráról is hiányoztunk mert messze lakott, mi meg amúgy sem siettünk. Elvégre egy hajsütő mégiscsak komoly dolog.

Azóta tudom, hogy nincs édesebb ezeknél a lopott szabad pillanatoknál. Hisz szinte sose láttam milyen a város hétköznap délelőtt, és az érzés, hogy kicsit kiszállhatsz…kárpótlás talán az éjjeli felülésekért. 

A másik nagy előnye a betegségnek a full service. Gyerekkoromban anyám és nagymamám sürgölődtek körülöttem. Most a barátnőm teszi mindezt. Két Tom és Jerry között arra ébredek, hogy ott matat az ágy mellett, mert hozott be teát vagy új zsebkendőhegyeket pakolt le. Mikor máskor kap az ember ilyet, anélkül, hogy diktátornak lenne minősítve? A barátok munkatársak hívnak és aggódó hangon kívánnak jobbulást és elnézést kérnek a zavarásért. Nincs az a határidő, ami felülírna 39 fokot.    

Van ebben valami pszichedelikus is. Mintha folyton az elalvás határán lebegnél, ahol a valóság egybefolyik az álommal. A magas láz szerintem ugyanoda visz, ahova a drogok némelyike. A hangok mintha messzi barlangból érkeznének, Te pedig eldöntheted mit engedsz be és mi az amire reagálsz. Leginkább semmire. Maga a megvilágosodás..semmi nem fontos, mindent felülír a pillanat élménye. A láz parancsoló buddhizmusa ez, nincs jövő és múlt sincs, bár azért délelőtt eszembe jutott, hogy miért nincs a TV-ben Szünidei Matiné?

Megosztás