Csak néhány jelenetet láttam a két csatorna dzsungeles kalandműsoraiból. A szereplők jórészét nem is ismerem, vagy legalábbis nem ismerem fel. Hadilábon állok általában a nevekkel, de számomra is meglepő volt, hogy főleg a felvonultatott fiatal csajok mosódtak olyannyira össze, hogy sose tudtam  melyik melyik. Ezen általában az sem segített ha kiírták a nevét.

Dobáljatok meg, de én nem tudom ki az a Zimány Linda, vagy Voksán Virág.   

Nekem nem jön az a szó a számra, hogy celeb, elsősorban a rámtörtő hányás miatt. Pedig főként az RTL Klub láthatóan mindent megtett, hogy úgy csináljon mintha ez egy létező bevett kifejezés lenne. A műsor mélypontja a „mi vagyunk a celebek…” című induló volt.

Mindkét műsor arcpirítóan gyenge. Szerintem a reality műfaja egyáltalán nem hülyeség, nagyon sokmindent ki lehetne hozni egy-egy ilyen helyzetből. De láthatóan a TV stábok mindent megtesznek, hogy a lehetőségek ne legyenek kihasználva. Egyrészt azért mert semmit nem bíznak a véletlenre. Már-már görcsös az az igyekezet, ahogy a saját várakozásaiknak megfelelően vágják össze az esténként bevágott részeket. 

Az életnél pedig nincs jobb forgatókönyvíró (éppen ez a nagy lehetőség a reality műfajában) de az a rossz hír, hogy az igazi valóság nem kontrollálható. Ezt a luxust meg egyik jelenlegi csatorna sem engedheti meg magának. Úgyhogy habár sokan arról beszélnek, hogy a reality show-k világa az eltelt pár évben végigviharzott a világ televízióiban, és nagyjából el is virágzott, valójában szerintem még egyetlen igazi reality műsor sem volt.

Jól példázza ezt a valós (és valós idejű) élményt imitáló ÉLŐ címke a képernyő sarkában. Még a háttértelevíziózás szintjén jelenlévő szemlélő számára is azonnal kiderül, hogy ez csak igen korlátozott mértékben ÉLŐ. Valójában a műsor gerince (történetesen az, hogy hogyan jönnek ki a „sztárok” a dzsungelben egymással) erős koncepció mentén vágott formában érkezik meg hozzánk. Nahát kb. annyira reality-k ezek a műsorok amennyire ÉLŐ volt a közvetítés. Kicsit csak…. 

Mindezek ellenére az egyik nagy lehetőség egy csoportos reality műsorban a sajátos csoportdinamikai jelenségek megfigyelése lenne. Olyan érzésem volt néha, mintha életre kelnének a szociálpszichológiai vagy a csoportanalitikus tankönyvek. Mivel az érintett csatornák vágástechnikája elsősorban a konfliktusokra hajaz nagyon szépen meg lehetett figyelni Fiala János vagy éppen Delhusa Gjon jelenléte mentén a bűnbakképzés klasszikus jeleit egy csoportban.

Tekintsünk el az egyébként általam szintén kevésbbé ismert úriemberek valódi egyéni kvalitásaitól most. Márcsak azért is, mert amit ott felvonultattak az igen távol lehet igazi énjüktől…..és mégsem. 

A bűnbak mindig arra jó, hogy a csoport összes agresszív impulzusát le lehet vezetni rajta. Ettől van az, hogy, aki ebbe a szerepbe kerül, már bármit tesz, szép lehet talán, de okos nem. Nemrégiben a saját bőrömön is volt alkalmam megélni ezt a szerepet, s látva Fiala Jánost béna kacsaként toporogni a táborban egy kicsit megértettem a helyzetét.

Egy csoport általában ugyanígy kiterlemi vezetőjét, az örök ellenállóját vagy éppen hamarjában képez egy párt, akik mintha spontán módon jöttek volna össze. Hogy ki játsza majd a vezető szerepét, ki lesz az örökké vicces figura, és ki kerül margóra az persze nagyon nem független a szerep viselőjétől. Mégis ezek a jelenetek olyannyira tudnak hasonlítani egymásra, hogy nem nehéz észrevenni, valami olyasmi alakítja a viszonyokat, ami meghaladja az egyes szereplők kereteit. Néhány igazi valóságshow éppen erre a felismerésre juttathatna el sok nézőt is akár, sokat segítve azoknak, akik életükben olyan sokszor megélték már a család vagy éppen egy közösség fekete bárányának szerepét.