Egy konditerem kiváló helyszín az emberi kommunikáció mélységeinek megfigyelésére. Sok ideje van az embernek a teremben, főleg ha olyan edzésprogramot csinál, amiben nagyok a szünetek. Nálam elég nagyok a szünetek, van olyan időszak, hogy a másfél évet is eléri két gyakorlat között. 

De amikor ott vagyok sajátos jeleneteknek lehetek tanúja. Csak egy példa az öltözőből az érkezésre:

–         Hello faszfejek, mi a szar van?!

Többen kiegyenesednek erre a belépőre nadrágjukat a kezükben tartva.

–         Csá,  jó volt anyád tegnap!

–         A tied is jól szopott, azt mondta menjek ma is!

Azt gondolhatnánk itt mindjárt csúnya verekedés lesz és ezek amolyan hergelő pofonok, mint amikor a bokszolókat húzzák fel a meccsre.

De nem erről van szó. A beszélgetés konszolidált fordítása valahogy így hangzik:

–         Sziasztok, hogy vagytok srácok?

–         Köszi megvagyunk, és Te?

Ezek az arcok haverok voltak ott az öltözőben, nemhogy semmi bajuk nincs egymással, hanem kifejezetten jóban vannak, együtt lógnak örökké. Azt, hogy nagyon kedvelik egymást, vér gáz lenne mondani, a fenti „fordítás” is talán a Timúr és csapatában…..

Én még pasi szájából (magamat is beleértve) azt nem hallottam, hogy a barátjának azt mondaná:

Egyrészt egyből gyanús lenne, hogy ez egy szerelmi vallomás, és hamar meleg lesz a helyzet, másrészt ezek az érzelmi megnyilvánulások olyannyira nem szalonképesek, hogy a „baszomazanyádat” kell a kompenzációhoz. Sértegetni, vagy éppen megütni egymást az valahogy sokkal könnyebb férfiak között egy ilyen közegben, még a gyengédség jeleként is, mintsem megölelni egymást.