Annyit

Marsrutka

A volt szovjet tagköztársaságok többségében van egy sajátos szolgáltatás a marsrutka. Ez tulajdonképpen egy minibusz, ami a városon belül működik rendszerint maszek alapon a helyi közlekedési társaságtól függetlenül.

Kb. olyan ez mintha a ferihegyi reptéri minibusz szolgáltatás az egész városban működne meghatározott útvonalon járva, teljesen függetlenül a BKV-től. 

A legtöbb tapasztalatomat én Kijevben szereztem, de láttam/használtam marsrutkát Oroszországban, a balti államokban, Örményországban és Kirgizisztánban is. A marsrutka rendszerint fehér minibusz, aminek száma van, meghatározott útvonalon halad, megállói vannak, amikben az embereknek integetniük kell ha azt akarják, hogy a kis busz megálljon. 

Külön poén, hogy az útvonal rendszerint megegyezik valamelyik helyi tömegkezlekedési járat útvonalával ezért a marsrutkának sokszor két száma van. A saját száma…mondjuk az 5-ös marshrutka..és egy másik szám, mondjuk a 17-es ami arra utal, hogy ez a marshrutka a 17-es trolibusz vonalán halad. 

Hogy miért éri meg? Illetve miért marad életben egy ilyen párhuzamos szolgáltatás, ami mindössze 10-11 embert tud egyszerre befogadni? Rendszerint jóval megbízhatóbb, mint a trolibuszos, buszos, villamosos tömegközlekedés, tényleg jön, nincs szétverve és mára már az sem feltétlenül igaz, hogy drágább. Még akkor is kifizetődőbb szolgáltatásnak tűnik a megbízhatósága miatt, ha a kis méret miatt a ki- és bekászálódás sokkal macerásabb. 

Hogy ez a macera minél viselhetőbb legyen sajátos szokás alakult ki a marshrutkát használók között. Megmondom őszintén engem meglepett ez a szokás, és valahogy az jutott eszembe, hogy itthon ez nem működne. 

A következő történik ugyanis. A marsrutka megérkezik a megállóba, az emberek leszállnak (kikecmeregnek), majd a felszállók préselik be magukat. A marsrutkában nincs jegykezelés, nincsenek autómaták, nem érvényesek a bérletek tulajdonképpen jegy sincs. A sofőrnél kell fizetni, de nem úgy, ahogy a magyar helyközi járatokon, felszálláskor az ajtóban. A sofőr mindenkit felenged, bezárja az ajtót és már hajt is tovább. 

Az emberek amint elhelyezkedtek elkezdik előszedegetni a pénzüket és előreadják az előttük ülőnek. Ők meg előreadják az őelőttük ülönek, így a pénz eljut a sofőrhöz. És visszajön a visszajáró baszdmeg!…Próbáljuk ki a „piros” hetesen. Vajon meddig jutna el a jegyrevaló ha előreküldeném a sofőrnek a leghátsó sorból?:) És mi jönne vissza ha mondjuk egy kétszázast meg egy fémszázast adnék a jegyre? 

Azt gondolom egyébként nem elsősorban azért bukna el ez itthon mert az emberek ellopnák a pénzt (bár ez is előfordulhat), hanem mert egyszerűen nem akarnának a másiknak segíteni, főleg nem a pénzét kezelni majd a visszajáróját visszaadni. 

Ehhez csak egy apró adalék, hogy Kijevben a metróban mindenki a mozgólépcső csak egyik oldalán áll. A bunkó keleti hordája.

Megosztás