Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-style-parent:””;
line-height:115%;
font-size:11.0pt;”Calibri”,”sans-serif”;
mso-fareast-„Times New Roman”;}

Látom ezt az inváziót a MÁV és a BKV kapcsán a bérek, juttatások körül. Az jutott eszembe azonnal, hogy milyen gusztustalan ez az egész. De én nem a béreken vagyok kiakadva, hanem ezen az átkozott titkolózáson.

Valahogy azt gondolom, ha rendes menedzsmentet akarunk, akkor rendes menedzsereket kell megfizetni.  Ha az állami cégeknél rendre azok dolgoznak, akik máshova már nem kellenek, ha az államigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben a maradványelven marad ember, akkor sosem fog megváltozni semmi egy MÁV-nál vagy BKV-nél.

De az is igaz, hogy a világ legjobb menedzsere is tehetetlen lenne ezekben az állami cégekben. A politika ezekbe a cégekbe rendre belenyúl, a vezető álláshelyek jó része pedig parkoló pályán lévő vagy bukott politikusok gyűjtőhelye. A mai magyar politikai elit egyik sajátossága, hogy onnan egyszerűen nem lehet kiesni. Eltűnnek arcok pár évre, aztán főnix madárként születnek újjá, s csak a beavatottak tudják, hogy végig valamelyik cég felügyelő bizottságában, vagy valamelyik közalapítvány kuratóriumában pihentek. Ilyen emberekkel aztán szinte lehetetlen együtt dolgozni ezeken a helyeken. Sértődötten járnak fel-alá (ha egyáltalán bemennek), senkinek nem tartoznak elszámolással, s a számukra zavaró igazi menedzsmenttől való előkelő távolságtartással várják a következő kurzusváltást vagy a belső száműzetésből való visszatérést mondjuk egy helyettes államtitkári pozícióba. Na, próbálj meg egy ilyen céget menedzselni bármekkora profi is vagy, úgy hogy az adott állami cég vezetésének 80%-a ilyen bukott madonnákból áll.

Sokan arra a felismerésre jutnak, hogy feloldhatatlan a paradoxon, az állami cégek éppen az állam jelenléte miatt képtelenek a racionális működésre. Ezért tehát mindent privatizálnunk kell, amiről azt akarjuk, hogy működjön.

Pedig nem feltétlenül ez az egyetlen megoldás. Az újságírók szerintem jó érzékkel perelik a nagy állami mamutcéget az információ visszatartása miatt. A per tehát nem a túl magas bérekről szól, hanem arról, hogy egy állami cégnek (hívhatjuk a közösség cégének is) átláthatónak kell lennie a közösség számára. Ez az egyetlen módja (mármint a nyilvánosság) annak, hogy ezek a cégek nem, mint valami egzisztenciális csomagmegőrző működnek, hanem komoly társadalmi kontroll alatt állnak.

A magam részéről egyébként nem tartanám elvárásnak, hogy egy állami cég feltétlenül nyereséges legyen. Ha a „közlekedés biztosítása a lakosság számára elérhető áron” egy elfogadható célkitűzés, akkor emellé nem lehet azt is odatenni, hogy egyébként meg legyél nyereséges. De azt sem jelenti, hogy ha nem kell feltétlenül nyereségesnek lenni, akkor már szét lehet lopni az agyunkat, vagy éppen politikai parkolóháznak kell használni a céget.

Láthatjuk a fejleményekből, maguktól erről nem mondanak le, rájuk kell pirítani, ki kell kényszeríteni, ami csak a nyilvánosságon keresztül megy. Különben összekacsintanak és megy minden tovább.