Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-style-parent:””;
line-height:115%;
font-size:11.0pt;”Calibri”,”sans-serif”;
mso-fareast-„Times New Roman”;}

Talán a béna neve miatt, de először fel se tűnt ez a fotómegosztó oldal. Amikor észrevettem, akkor sem jöttem rá rögtön, hogy mire való. Már vagy fél éve regisztráltam, de egyszerű fényképraktárnak használtam, ahonnan könnyű volt beszerkeszteni a képeket a www.budapestdailyphoto.com blogomba.

Általában nem vagyok jó ezekben a közösségi site-okban. 2002 óta vagyok fent az iwiw-en de sose értettem a kollégáimat, mit lehet azon órákat nézegetni. Aztán mikor már nagyon sokan lettek, engem is sorra kezdtek bejelölgetni akkor praktikus lett az oldal arra, hogy előkerültek régi iskolatársak, ezer éve nem látott családtagok vagy barátok. A legtöbben az egyetemi hallgatók közül jelöltek be, úgyhogy mára leginkább arra használom az oldaltt, hogy ha név alapján nem jut eszembe melyik hallgatóról van szó, akkor megnézem a wiw-en.

A Facebook elvileg hasonló lenne, de azt az oldalt hosszú hónapok óta nem sikerült a magamévá tennem. A legtöbb külföldi ismerősöm megtalált ott, s levettem, hogy igen aktív élet folyik a facebook-on, de nekem az oldal egyszerűen átláthatatlan. Először is halálra idegesítenek a különböző ajándékok, meghívások, funwall, funspace meg általában az, hogy záporozik az információ minden ismerősöm legkisebb aktivitásáról is a saját oldalán. Nekem ez túl sok, és mivel lusta vagyok megtanulni, hogy hol a fenében lehet ezeket szűrni, meg személyre szabni, inkább nem használom csak a pár külföldi ismerősömmel való kapcsolattartásra.

A flickr az az oldal, ami engem beszívott az utóbbi egy évben. Ennek oka egyértelműen a fotózáshoz való vonzódásomban keresendő, de van itt más is. A Flickr igazi amatőr oldal. Mármint, ami a fotózást illeti. Korábban belenézegettem magyar fotós oldalakba, de onnan engem elriasztottak az index kommentekkel vetekedő stílusú fikázások egymás képeiről, és az a mérhetetlen irigység és nagyKÉPűség, ami az ott lévő emberekből áradt. Szép egy társaság lehet a magyar fotós szakma, azt hiszem nem szeretnék közéjük tartozni.:)

A Flickr olyan nagy és olyan sokszínű, hogy bizonyára ott is jelen vannak ezek a mindentudó profik, de elvesznek a tömegben. A nagymama szülinapi bulijától kezdve, a kreatív próbálkozásokon keresztül, a professzionális fotóműhelyekig minden megtalálható. Hat hónapra volt szükségem, hogy észrevegyem, hogy itt ún. csoportokba (group) lehet küldeni a fotóimat, melyek ha tetszenek másoknak, akkor mindenféle színes díjakat adnak nekik. A mai napig ez a legnépszerűbb fotóm a Flickr-en:

Tavaly nyáron csináltam egy strandröplabda versenyen. Persze nincs azon mit csodálkozni, hogy valami szexi csajos fotó lesz a legnépszerűbb a találatok nagyrésze nem is a Flick-ről jön, hanem a google talál rá.

Az legnépszerűbb olyan kép, ami tényleg a fotóról szól az ez:

Ezt Kínában készítettem 2006-ban, van egy csomó verziója, de ez lett szerintem is a legjobb. A kommentek többsége pozitív, bátorító és ez azért fontos, mert nekem a fotózás nem szakmám, nincs is vele más ambícióm, mint, hogy jól érezzem magam, amikor csinálom vagy éppen visszanézem őket.

Aztán megint eltelt egy idő mire rájöttem, hogy ezeket a csoportokat nem valami Flickr stáb, vagy valami központi program hozza létre, hanem mindenki hozhat létre csoportot. Kicsit tanulnom kellett a html kódok szerkesztését, de hamar belejöttem és csináltam én is csoportokat. Sok próbálkozásom volt, de ami igazán beindult az a BREATHTAKING group. 2007 juliusában hoztam létre, ha jól emlékszem és mára több mint 13 ezer tagja van, akik mintegy 120 ezer fotót küldtek el a csoportba. Kreáltam egy díjat egy olyan fotóból, amit én csináltam a kertben és nemrégiben a sok díjat gyűjtő fotóknak egy arany díjat is az egyik indonéz fotómból. A Flickr az az oldal, ahol számomra is értelmet nyert az online közösségépítés. A Breathtaking group nem volt nagy szám, amíg egyedül csináltam. Aztán valahogy elkezdtek emberek csatlakozni és mostanra kialakult egy stabil 4-5 fős stáb, akik közösen alakítjuk a csoport életét megosztva egymás között a munkát.

Praseodimio Mexikóvárosból a különböző fotóversenyekért felel. Időről-időre rövid versenyeket hirdet meg különböző témákban, amik általában nagyon népszerűek, az emberek szeretnek nyerniJ és elismerést kapni.

Kuzdra orosz, de Franciaországban él. Ő azokat a fotókat gyűjti össze és kezeli, amelyek legalább 2 Breathtaking díjat kaptak a csoportban.

Len Janes Angliában él és ő adja az arany díjakat azoknak, akik legalább 5 Breathtaking díjat gyűjtöttek össze a csoportban. Ezen felül Len Janes nagyon aktív az új tagok meghívásában is.

Joanne amerikai, ő a legújabb tag a csapatban. Egyelőre az új tagok meghívásával foglalkozik, de később valószínűleg ő is megtalálja majd a saját területét.

Én mára már szinte semmit nem csinálok a csoportbanJ Én szoktam közzétenni a versenyen győztes fotókat és a csoport legjobb képeit rendszerint meghívom egy különálló fotóblogba, amit magam szerkesztek. Mindig reggelente csinálom és habár emiatt egy órával előbb kell felkelnem, nagyon élvezem és igazán jó érzés, hogy ismeretlen emberek mindenféle pénz vagy egyéb ellenszolgáltatás nélkül, pusztán lelkesedésből képesek együtt dolgozni. Nagyon jó velük csinálni ezt a csoportot és a statisztikák szerint a taglétszámot meg a fotók számát tekintve a Breathtaking benne a van a Flickr mintegy 11 ezer csoportjából az első 200-ban. Ez nem az én érdemem, hanem ezé a csapaté.