Egyelőre semmi közünk a kínai új évhez, itthon senki nem ismeri, ha nincs más fontosabb esemény, egy rövid egzotikus tudósítás erejéig belefér a híradóba vagy a fókuszba. Van kedvem így vele foglalkozni.

 

A kínai új év olyan az ottani kultúrában, mint nálunk a karácsony. Egy igazi nagy ünnep, amikor megáll az élet. Kínában éppen 7 nap szabadság követi, tehát valóban egy olyan nagy munkaszünetről van szó, mint nálunk karácsony környékén. Kell is ennyi idő, hiszen a kínai új év és az azt követő tavaszi fesztivál egyértelműen családi ünnep. Útra kell ilyenkor egész Kína, ami jellemzően azt jelenti, hogy az ország fejlettebb keleti, délkeleti nagyvárosaiból özönlenek haza az emberek a középső illetve északnyugati tartományokba, majd vissza. Ez a tömeg százmilliós nagyságrendben mérhető, az évnek ebben a szakaszában nem érdemes Kínában utazgatni. Ha ott ér minket a kínai új év maradjunk a seggünkön valamelyik nagyvárosban, lesz elég látnivaló.

 

Maga az ünnep három különböző néven fut. A Kínai Új Év, a Tavaszi Fesztivál és a Holdújév a leggyakoribb verzió, amivel találkozni szoktam. Nekem az jött át, hogy a Kínai Új Év az igazából egy nap, a mi húsvétunkhoz hasonlóan bonyolult számításokkal meghatározott újhold nap, ami rendszerint január 21 és február 21 közé esik. 2009-ben január 26 volt a Kínai Új Év napja ekkor kezdődött a bivaly éve. Ezt követi a Tavaszi Fesztivál, ami 15 napos.

 

Nem mondom, hogy nálunk a busójárás vagy éppen a farsang nem hasonló, de nekem a kínai új év körüli szokásokat leginkább a különböző babonák és hiedelmek teszik jellegzetessé. Leginkább attól, hogy tényleg csinálják.

 

Az új év előtti napon megy a takarítás. Van, ahol festenek is, ajtót ablakot, de takarítás az tuti megy. Nem is akárhogy. Középre sepernek, vagy arrafelé porszívóznak, nehogy kitakarítsák az ajtón a szerencsét. Majd gondosan elrejtik a takarítószereket. Főznek, mint egy hadseregnek, de kb. annyian is vannak, jönnek sorban a családtagok. Fontos, hogy nem használhatnak kést vagy más evőeszközt a főzéshez és az evéshez sem, csak pálcikákat ezen a napon. Annyit kell főzni, hogy másnapra is maradjon, mert akkor azt jelenti, hogy bőségben élnek majd egész évben.

 

Megy a madzsong, ami egy dominószerű kínai játék. Funkciójában olyan, mint a kártya itthon, pénzben nyomják. Egyébként is félősek az ilyesmitől, de újév napján különösen tabu szellemeket vagy a halált említeni. Nagyon érdekes, hogy még a high-tech Szingapúrban is milyen gyerekes babonával veszik ezt komolyan. A 4-es szám a kínai kultúrában olyan, mint nálunk a 13-as. Szerencsétlen számnak tartják, mert a halál szóhoz hasonlít kiejtve. Egy olyan rendszám, hogy 444 elképzelhetetlen. Helyette inkább a 8 a menő, mert a 4-gyel szemben a 8-as szám hangzása a bá (bőség, jómód) kifejezéshez hasonlít.

 

Nekem a kedvenc részem a petárdázás és a sárkányos táncok, ami igazából oroszlán tánc. A petárda, amire a kínai egy mulatságos hangutánzószót használ (pilipala) a rossz szellemek elűzéséhez kell. Ettől hangos az utca, és én nagyon szeretem nézni az oroszlán táncot🙂

 

 

Talán egy szokásról érdemes még említést tenni, amit gyerekes örömmel vesznek komolyan. Ez a hong bao. Itt piros borítékban páros számra végződő összegű pénzt adnak egymásnak. Jobbára gyerekeknek vagy nőtlen/hajadon fiataloknak. Általánosabb ajándékozási szokás a narancs (inkább mandarin) egymás közti cseréje, szigorúan páros számban. A mandarin az aranyat jelképezi, mert a szó hangzása nagyon hasonlít a kantoni nyelvjárásban használt arany kifejezésre.

 

A piros egyébként uralkodó színe a kínai újévnek, szerintem az egész kultúrának is, és nem a kommunizmus miatt. Régen is az volt. Holdújévkor minden pirosba borul, mert az a szerencse és a jólét színe. Pirosak a lampionok, a táskák, sokan pirosba öltöznek.