Egyedül voltam Kuala Lumpurban, Malajzia fővárosában, és a napjaim nem voltak túlbonyolítva itt még, hát igyekeztem elfoglalni magam. Napközben, ami számomra olyan délután egykor kezdődött, meglátogattam különböző helyeket. A Petronas tornyokat, a kínai negyedet, a mini Indinának hívott indiai negyedet, a nemzeti múzeumot, a madárparkot, a pillangóparkot, a királyi palotát. Malajziában ugyanis király uralkodik, de szigorúan csak 5 évig. Utána másik királyt választanak a 9 régió szultánja közül. Gyors fejszámolással kikalkuláltam, hogy ha az egyik szultán elég fiatal (mert szultán életre szólóan lesz valaki), és mondjuk 20 évesen király lesz belőle, 65 évesen mégegyszer rá kerül a sor, tehát érdemes teperni.:)

 

Nappali barangolásaim után kicsit aludtam vagy ettem valahol és éjjel megint nekieredtem. Van egy hosszú Váci utca szerű sétáló utcájuk, amit BINTANG WALK-nak hívnak. Kocsmák, üzletek, klubok és minden sarkon lábmasszást kínáló helyek vannak itt. Ez utóbbiakat nem lehet kikerülni. Minden harmadik lépés után leszólít valaki a bejáratnál egy talplenyomattal a kezében lábmasszást ajánlva. Szerintem én belehalnék ha valaki a talpam nyomkodná, ezért inkább kihagytam.

 

Első éjjel éjfél körül éppen ezen az utcán léptkedtem, amikor megszólalta telefonom. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy azért akartam nagyon…..nagyon messzire elutazni, hogy agyban még ha akarok se foglalkozhassak a munkával, hogy rántson el az élmény és a beláthatatlan távolság. Sok balatoni utánamtelefonálás után az is fontos volt, egyszerűen ne lehessen utánamnyúlni, egyetlen szóval el lehessen intézni én itt most miért nem fogok szakmázni és dolgozni, megírni és elküldeni, megbeszélni és visszaszólni.

Akinek valaha is volt dolga Európai Uniós pályázattal az tudja, hogy az ESZA Kht-t és a hasonló kaliberű szervezeteket (pl. Váti) nem olyan fából faragták, hogy egy földrésznyi különbség megriassza őket. Fiatal hölgy hangja. Azt hiszen ezek az EUs dolgokkal foglalkozó szervezetek Magyarország 22-23 éves közgazdasági és államigazgatási friss diplomával bíró női populációját egy tételben felszívták, de vagy felvételi kritérium volt a tenyérbemászó stílus, vagy már helyi tréningeken tanították be.

 

Rövid beszélgetésre számítottam így hát mintegy elnézést kérve mondom a kedves hölgynek, hogy sajnos nem tudok bemenni mégegyszer aláírni valami papírt, mert én a világ másik sarkában vagyok. A rendszer azonban ilyen opciót nem ismer, ha egy ilyen kht-ben kitalálnak valamit és még telefonon is felhívnak, hát ott bizony az azonnal is későn van. 30-60-90 esetleg 1200 napos néma csendre csak nekik van lehetőségük legyen szó e-mailről, vagy bármilyen határidőről. Szóval megkaptam, hogy én szerepelek a dokumentumjaikban, én írtam alá a pályázatot és ha akarjuk a támogatást szíveskedjek…..

Én bizony megnyomtam a piros gombot a telefonon miután félbeszakítva a kedvesnek túlzásokkal sem nevezhető hosszú élet és munkatapasztalattal bíró lánykát és befordultam a nagy fantáziával ’Planet Hollywood’ névre keresztelt szórakozóhelyre.

 

Sötét bárba vezetett lefelé a lépcső és rajtam kívül csak a pultosok és a lézengő pincérek voltak lent. Kértem egy sört a pulthoz érve a nagy telefonos izgalom után és amikor mindezért 29 ringitet kértek (ami olyan 1600 Ft) megértettem miért üres a hely. Hiába na, a baj nem jár egyedül.

 

Hamar lenyomtam a sörömet és igen nagy igényem volt már arra, hogy valami társaságba keveredjek. Ugyanannak a sétálóutcának majdnem a végén találtam egy Karaoke bárt. Piros testhez simuló dresszbe öltözött kínai lány állított meg az ajtóban és némi gyanakvással a hangjában kérdezte, mit akarok.

 

–          Be akarok menni a klubba – mondom nem kevés meglepetéssel, mert hát ugyan mi az istent akarhatok?

–          Ez nem egy klub. Ez egy karaoke bár. Énekelni szeretne?

–          Nem tudom még, majd bent eldöntöm – feleltem, de már tudtam, hogy én ide nem fogok bejutni. Hamar ki is derült miért.

–          Semmi akadálya, de lenne szíves lecserélni a papucsát zárt cipőre, kérem?

Ezen a ponton szakadt el a cérna bennem.

–          Először is. Ez nem papucs, hanem szandál. Nagy örömmel lecserélem ha annyira muszáj, de nem teszem egy olyan helyért, ahol láthatóan megint én leszek az egyetlen vendég. Neked cipőre van szükséged nekem meg egy olyan helyre, ahol jól érezhetem magam. Egyikőnk se találta meg ma a számítását, szóval viszlát.

 

Nagyon szarul éreztem magam. Először egy tininindzsa ESZA katona baszakszik velem 10.000 kmről, aztán meg 300 fokban félcipőt akarnak kényszeríteni rám egy turistafosztó helyen. Persze mit jár a szám, valószínűleg számos Budapestre látogató jár így vagy még rosszabbul mert ők is azt hiszik, hogy a hotelhez legközelebb eső sétáló utca a megfelelő hely.

 

Visszaszáguldottam a hotelbe a dühtől vezérelve. Ott lezuhanyoztam mert a száguldás eredménye az lett, hogy patakokban folyt rólam a víz. Felvettem a félcipőmet és lementem a recepcióra felváltani valamennyi dollárt. De nem tudtak váltani, mondván csak nappal lehet. Jaj dejó.

 

Hívattam egy taxit magamnak, ami ott úgy történik, hogy a szálloda előtt sárga jelzőlámpa, olyasmi, mint a karbantartók lámpája, kezd el villogni és az arra járó taxisok közül az első, aki észeveszi egyszerűen a szálló elé kanyarodik. Tiszta ügy, nem? Nem ám a hiénázás.

 

Még mindig paprikás vagyok, és mondom a taxisnak vigyen el egy olyan helyre, ahol tudok pénzt váltani. Bólint és már megyünk is. Beszélgetős ez a taxis is, elmesélem hát neki mitől vagyok ilyen mérges. Mosolyogva bólogat és aztán közli.

 

–          Ok mister, miután felváltottuk a pénzt elviszem egy helyre, ahol sok ember lesz és jól fogja érezni magát.

 

Egy másik szálloda előtt állunk meg. Már pattanok is ki, mondom neki, hogy rögtön jövök, mert gondolom azért ide hozott, mert ennél a recepciónál éjjel is váltanak. Jön utánam, integetve, hogy jobb lesz ha inkább ő megy elől.

 

Beléptünk, ugyanolyan szálloda mint az enyém, csak egy fokozattal lejjebb van színvonalban. Semmi élet a recepciónál, mennék oda a személyzet után kutatva, de a sofőr a liftekhez terel. Bíztam benne, sokat beszéltünk a kocsiban…mondtam magamban..ok öreg Te ismered a járást. Az elsőre megyünk fel és amikor kinyilt a liftajtó, azt hittem tűz van, olyan füst csapott meg. Kellett is ez a pillanatnyi vakság mert szerintem hanyatt estem volna a liftbe vissza, ha túl direktben ér ez a látvány.

Az első emeleten ugyanis gyakorlatilag egy második recepció körvonalai rajzolódtak ki a cigifüstben. A pult előtti asztalnál keleti maffiafilmekbe való alakok kártyáztak az egyik félmeztelen inkább dagadt, mint izmos és hatalmas tetoválások voltak a hátán. A pult mögött kis papírkártyákra írva különböző szobaárak voltak kitéve massage included kiegészítéssel. Hamar lejött miről van szó.

 

A sofőr megkért, hogy had beszéljen ő, és ha kérdik mondjam azt, hogy azért váltok mert szeretnék masszázsra jelentkezni. Ő majd kidumálja. Malájjul beszélnek, kérdi a kínai faszi hozzám fordulva a pultnák, hogy tényleg masszázst akarok-e. Mondom nem, pénzt akarok váltani. Hát mondjuk ki, nem könnyítettem meg alkalmi segítőm dolgát.

Kicsit emelkedett a hangnem, de tovább beszélgetnek és végülis sor kerül a tranzakcióra. Számolok mint a bolond, húzom szét a kapott bankjegyeket, de már azt se bántam volna ha átbasznak, csak ki innen minél hamarabb, mert látom magam lelki szemeim előtt a címlapokon:

 

–          Húsvágó bárddal szeletelték fel a magyar turistát Kuala Lumpurban, aki pedig aláírt az ESZA Kht-nek.

 

A sofőr is kifelé tessékel, húzunk lefelé a lifttel. Nyugodt faszi..olyan családapa feje van inkább, de látom kiismeri magát a város sötétebbik felén is. Megyünk tovább az általa ígért helyre, ahol szerinte jól fogom magam érezni….

 

folyt köv.