Megfogott ez romániai forradalomról szóló két részes cikk az indexen. Ahogy olvastam olyan élesen jöttek elő az akkor történtek mintha tegnap lett volna. 17 éves voltam. Harmadikos középiskolás. Kemény tél volt, apámnál voltam éppen Gyöngyöshalászon azzal a kínzó szemét arc- és homloküreg gyulladással, ami akkor is fáj, ha lehajolsz és akkor meg különösen, amikor a szőrős ujjú körzeti orvos megkopogtatja a homlokod. Azt mondta itt nagy szuri lesz, én meg beszartam ettől, mert habár volt már arcüreggyulladásom, sose szúrták még fel, és azt mesélték nagyon fáj.

Miközben ezen paráztam kitört a romániai forradalom…..a TV-ben. Bekapcsoltam és a szokásos királylányos mesefilmek helyett a breaking news ment, és egy bemondó helyett 12 ült (és további 37 meg mögöttük állt) a bejátszott román TV pultja mögött halál komoly bizottságarccal. Aztán jöttek a vágóképek, hogy Temesvár meg most már Bukarest is, és lövöldöztek. A szekus akkor még nem azt jelentette, mint az erőltetetten szlenges mobiltelefon reklámban, hogy biztonsági őr, hanem azt, hogy a román titkosszolgálat embere. Virtuális dolog volt ez ugyanabból a dobozból, mint amiben néha azt látni, hogy egy nagyon gyorsan szaladó madár mindig túljár a prérifarkas eszén.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

De igazán mégsem volt ugyanolyan virtuális. Délután megkérdeztem apámat, hogy szerinte lenyomnánk-e a románokat, ha megtámadnának. Apám 1980-ig határőrtisztként szolgált, számomra ez egyet jelentett a két lábon járó Rambo és katonai szakértő státusszal. Érdekes mert érzés szinten nem él bennem, hogy komolyan aggódtam volna, de a tény, hogy rákérdeztem azt jelenti igenis eszembe jutott a dolog. Valójában azt gondolom, hogy a világnak ezen a táján (és 2001 szeptembere óta szinte bármelyik táján) valahogy a testséma része, hogy bármelyik pillanatban pakolni és szaladni kell, esetleg a pakolás is kimaradhat. Én nem is értem emberek mire kötnek 30 éves lakáshitel szerződést vagy befektetéssel egybekötött életbiztosítást egy olyan országban ahol két egyforma rendszerű 30 év még nem is nagyon volt.

Apám azt mondta szerinte mi győznénk mert a román katona a kukoricamezőn dolgozik csak. Lehet, hogy többen vannak, de képzetlenek. Hogy így volt-e azt nem tudom, de apám megtette, amit egy apának ilyenkor tennie kell, megnyugtatott. A legnagyobb gondom újra az arcüreggyulladásom lett, ami egyébként tovább tartott, mint a forradalom maga csak ebbe nem halt bele senki.

Aztán most olvasom ezeket a cikkeket az indexen és abból az derül ki valódi fenyegetés volt. Táncolunk itt a penge élén, ki tudja mióta és még meddig. Most betudom a 17 éves agyamnak és életemnek, lehet, ha felnőtt fejjel élem át, akkor én is levelet írok a minisztériumnak, hogy küldjenek már katonákat Gyöngyöshalászra.

A poszt kapcsán rákerestem az akkori eseményekre a youtube-on. Egyből persze a Ceausescu (ezt a nevet én csak copy-paste-tel tudom leírni) házaspár kivégzését dobta ki. Szörnyű dolgokat tehettek, kevés tenyérbemászóbb alak volt, mint ez a Ceausescu, de a videókat végignézve én csak két halálra vált öregembert látok, akiket megkötöznek és lelőnek.