A globalizációnak ezzel vége? Néhány gondolat Putyin inváziójáról
Elég sok olyen vélemenyt olvasok Ukrajna lerohanása kapcsán, hogy ezzel nagyjából vége van a globalizációnak. Ez egy olyan olvasata...
Nem tudom miért, de engem mindig zavarba ejt a „hogy vagy?”, illetve a „mi van veled?” kérdés. Annyira már úgy tűnik amerikanizálódtam, hogy akkor sem válaszolnék a „hja, ne is kérdezd!” típusú magyaros pesszimizmussal, ha egyébként éppen akkor futottunk volna össze, amikor engem a vérpadra visznek.
Annyira azonban még nem amerikanizálódtam, hogy (hacsak nem amerikaiak teszik fel a kérdést) komolyan veszem, igazi kérdésnek tartom, és elkezdek gondolkodni, tényleg mi is van velem?
Évek óta nem látott ismerősök, iskolatársak, munkatársak, rokonok esetén úgy érzem a választ illik önéletrajzi távlatból megfogalmazni, röviden, egy, maximum kettő mondatban összefoglalni életem utolsó találkozásunk óta bekövetkezett mérföldköveit.
„Hát, azóta megházasodtam, most jön a 14. gyerekünk, amúgy jól vagyunk, veled mi van?”
Ez tök jó meg minden, de az okoz bennem bénító zavart, hogy én nem így vagyok, és nem ez van velem, még akkor sem, ha kronológiailag, az válaszban megragadott távlatból tényleg ilyenek történtek.
Ehhez képest én sokkal inkább az élmények és a pillanatnyi benyomások, az apró részletek mentén élem meg az életem, a „mi van veled?” kérdésre magamtól elsőre az jönne ki belőlem, hogy éppen hol jár a fejem, mi foglalkoztat leginkább.
De persze gyorsan eszembe jut, hogy a kérdés közkeletűen nem erre vonatkozik és jön a blokk, a pályák átállítása, az önéletrajzi fájlok előkapása és abból a beszélgetőpartnerhez való viszonyom függvényében a megfelelő válasz kikeresése. Ha családtag a partner, akkor a házasság, ha kolléga, iskolatárs, akkor a PhD dolgozat a mostanában előhúzandó fájl.
A minap egy ilyen beszélgetésben, miután bedobtam a PhD-t, azt a választ kaptam, hogy miért nem válaszolok a kérdésre, nem is mondok semmit magamról. Így fogtam magam és elmondtam, ami aznap leginkább foglalkoztatott, hogy a seggemen az övtartó bújtatónál kicsit kiszakadt a farmergatyám és azon aggódtam, hogy vajon elég hosszú-e a pulóver, vagy tökre látszik.
Ez volt az őszinte válasz, velem ez volt akkor, az én fejem ekörül járt, itt tartottam lélekben és érezve néha a lyukon átjövő hideget, testben is.
Sértődés lett a vége.
Sajnálom, egyszerűen nem tudok normálisan válaszolni a „mi van veled?” kérdésre…
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásHa az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
1% TÁMOGATÁS
Elég sok olyen vélemenyt olvasok Ukrajna lerohanása kapcsán, hogy ezzel nagyjából vége van a globalizációnak. Ez egy olyan olvasata...
Valahol olvastam, hogy 1944-ben Budapest ostromának előestéjén, amikor az oroszok már bekerítették a várost, a lakosok még sült gesztenyét vásárolva...
Szingapúr sokszor emlékeztet engem a kádári Magyarországra csak jobban sikerült. Az állami bérlakásrendszeren alapuló szingapúri lakótelepeket aprólékosan megtervezik és évtizedek...
A globális kereskedelem fellegvárában Szingapúrban, az itteni viszonyokhoz képest meglepő intenzitással feszül egymásnak a helyi (heartlander) lakosság egy része és...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!