Alig pár nappal ezelőtt írtam egy bejegyzést hasonló témában, de most Daróczi Dávid halála kapcsán ismét megpörgette magát a média. Ezúton is szeretnék "gratulálni" a magyar sajtónak!

Saját gondolataim megismétlése helyett az alábbiakban a WHO (Egészségügyi Világszervezet), egyik médiának, hasonló helyzetkre szánt ajánlásából idéznék. Mivel a kapcsolat a tudosítások és a később bekövetkező hasonló cselekmények között kimutatható a magam részéről perelhetővé tenném a szaftos (és nyilván ettől profitot hozó) tudósításokat!

"Médiahatások és öngyilkosság

A médiahíradások és az öngyilkosság kapcsolatát bemutató egyik legkorábbi példa Goethe Az ifjú Werther keservei című, 1774-ben megjelent művéhez kapcsolódik. Tudvalevő, hogy a regény főhőse egy beteljesületlen szerelem miatt agyonlövi magát. A publikálás után rövid idővel a korabeli híradásokban arról lehetett olvasni, hogy sok fiatalember lett öngyilkos hasonló módon. Ennek a ténynek az lett a következménye, hogy Goethe könyvét több helyen is betiltották.(1) Az eset óta a szakirodalom az öngyilkosság utánzását a „Werther-hatás” kifejezéssel jelöli. 1 

Egy nem túlságosan régi utánzási hullám Derek Humphry A végső kilépés című könyvének publikálását követően kezdődött – hatására New Yorkban növekedett a hasonló módszerrel elkövetett öngyilkosságok aránya (3). Franciaországban nemrég egy Öngyilkosság: lehetséges módszerek (Suicide: mode d’emploi) című kéziratnak, szintén statisztikailag mérhető következménye volt (4). Philips és mtsai szerint az a publicitás, amely egy adott öngyilkossági témának jut, közvetlenül korrelál az adott környezetben bekövetkező hasonló kísérletek számával. Ha híresség oltja ki az életét, ennek különösen erős hatása van. 

A televízió külön említést érdemel. Az előzőkkel összhangban, Philips (7) kimutatta, hogy a fontosabb, öngyilkosságról szóló tévériportok sugárzása utáni tíz napos időszakban megnövekszik az elkövetők aránya. A több csatornán is sugárzott történeteknek van a legnagyobb hatásuk – főként akkor, ha hírességekről van szó (Egyébként az írott sajtóban is nagyobb a többször is megjelent hírek provokáló hatása). Nincs viszont egyértelmű bizonyíték a fikciótörténetek szerepére: közülük egyesek egyáltalán nem, mások pedig egyértelműen befolyásolják az öngyilkos magatartást (8). 

A színdarabok, zeneművek és a szuicid cselekedet közti összefüggést kevesen vizsgálták, jelen tudásunk szerint nem mutatható ki köztük kapcsolat. Az Internet viszont a legutóbbi években sok új problémát, kérdést vetett fel. Változatos tartalmú weboldalak jelentek meg: egyesek „segítik” az öngyilkosságra készülőt terveinek véghezvitelében, míg mások inkább próbálják visszatartani. Hatásukat mindmáig nem kutatták. 

Összességében tehát elegendő bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a reális információtartalmú újságok, valamint a televízió – különösképpen a fiatalok körében –jól kimutathatóan fokozhatják az öngyilkossági késztetést.

(…)

Mit ne tegyünk?

• Se fényképeket, se búcsúleveleket ne közöljünk
• Ne adjunk részletes információt a módszerekről
• Ne adjunk egyszerű magyarázatot a történtekre
• Ne dicsőítsük az öngyilkosságot, és ne kovácsoljunk belőle szenzációt
• Ne használjunk vallási vagy kulturális sztereotípiákat
• Ne vádoljunk"

A teljes WHO dokumentum elolvashtó a www.lelekbenotthon.hu oldalon.