Tegnap láttam egy riportot a CNN-en. Egy hölgy nyilatkozott, az egyik szeptember 11.-i áldozat hozzátartozója. Arról beszélt, hogy számára semmivel nem lett könnyebb a veszteség elviselése azzal, hogy megölték az akkori terrortámadások kitervelőjét. Ami történt visszafordíthatatlan.

Arról is beszélt, hogy szinte sokkolta, amikor az amerikai embereket látta ujjongva ünnepelni az utcán Osama Bin Laden meggyilkolását. Szerinte nem ezen a módon kellett volna Amerikának reagálni a hírre.

Hasonló érzésem volt nekem is, amikor a híradóban elkaptam egy jelenetet, ahogy Angela Merkel örömét fejezi ki Bin Laden meggyilkolása kapcsán. Az ő saját szavait nem hallottam, csak a magyar híradó interpretációját, tehát egy szerkesztő szavait, de ez az interpretáció (az ünnepelni való gyilkosság) egyértelműen jelen van a két napja keringő hírekben, reakciókban.

Azt hiszem Osama Bin Laden meggyilkolása elkerülhetetlen volt. Elkerülhetetlen egyrészt mert minden valószínűség szerint nem sétált ki felemelt karral az elfogása során és ellenállt, védekezett, harcolt, lőtt. 

Másrészt elkerülhetetlen volt az eltávolítása, mert ez az ember évtizedek óta mást sem csinált mint merényleteket tervezett, embereket ölt, vagy másokat pénzelt, biztatott arra, hogy embereket öljenek, merényleteket hajtsanak végre világszerte. Ez megengedhetetlen, erre csak egyetlen egyértelmű választ lehet adni, hogy ez semmilyen körülmények között nem tolerálható.

Pár hónappal ezelőtt Budapesten a XIX. kerületben lelőttek egy fiatalembert a rendőrök, aki kirabolta az ottani bankot és a kiérkező rendőrökre lőni kezdett.

Mindkét gyilkosság elkerülhetetlen volt, de mindkét gyilkosság sajnálatos is, amin nincs semmi ünnepelni való. Mert nincs olyan, hogy jó gyilkosság, csak gyilkosság van. Ami rossz. És ha ezt tényleg így gondolnánk, így éreznénk, akkor nem mennénk ujjongani az utcára még akkor sem, ha valakinek a halála sokak számára igazi megkönnyebbülést jelentett.