Azt terveztem nem írok már a fogyatékos emberek nagy intézményeinek bezárásáról többet, mert úgy érzem mindent leírtam, ami mondanivalóm van a témában. Most mégis megint tollat ragadtam, mert sajátos élményben volt részem múlt pénteken.

Hosszú idő után valódi egyeztetést tartott a szakminisztérium (NEFMI) a kitagolás témájában, aminek apropója az volt, hogy több mint 30 vélemény érkezett be szakmai szervezetektől és szakértőktől az elkészült koncepció tervezetére.  Zavarba ejtően ellentmondásos a szociálpolitikai jellegű kérdések kezelése.

Egyszerre látunk példát a könyörtelen arroganciára (lsd. a hosszú évek aprólékos egyeztetéseivel kialakított drogstratégia hatalmi szóval való visszavonása), a populista, módszertani és tartalmi szempontból minősíthetetlen parasztvakításra (szociális konzultáció, vagy a VIII. kerületi önkormányzat népszavazás tervezete a hajléktalankérdésről), és korábban sosem látott mélységű, érdemi visszajelzésekre. Ez utóbbira példa a múlt hét pénteki találkozóval kicsúcsosodott egyeztetési folyamat. 

Ez is kb. úgy indult, mint a drogstratégia körüli események még tavaly decemberben. Szűrt résztvevőkkel, gyakorlatilag a paraván mögött gyorsan lezavartak egy találkozót az EUs szakértőkkel, akiknek aztán minősíthetetlen hangvételű leveleket írtak arról, hogy miért mernek beleszólni abba, hogy használja fel a magyar kormány az európai polgárok adóvételeiből származó EUs pénzeket. Az ún. pályázati előkészítő munkacsoportba gyors ütemben "beválasztottak" egy olyan civil szakértőt, akit oda senki nem delegált a civilek közül és úgy tűnt nagyon hamar keresztülmegy a jelenlegi formájában elfogadhatatlan tervezet.

Új hangot ütött meg ehhez képest, hogy valamikor március, április magasságában írásban véleményezni lehetett a koncepciót. Jómagam mintegy 20 oldalt írtam a témában, és valamikor május elején erre a 20 oldalra egy 5 oldalas válaszlevelet kaptam, ami igazi érdemi válasz volt, valamint egy meghívót múlt péntekre, szóbeli egyeztetésre.

Hosszú évek óta most először került sor arra, hogy egy fedél alatt, érdemi egyeztetés céljából találkozhattak a minisztérium képviselői, a reformokat sürgető szervezetek és szakértők, valamint a meglévő nagy intézmények képviselői. Ilyen találkozóknak véleményem szerint akár havonta kéne lenniük már 20 éve, ugyanis ha tényleg leülnek az érintett szereplők egy asztalhoz, akkor két óra alatt évek konfliktusait rendezni lehet.

Számomra sok tekintetben ilyesmire nyílt lehetőség múlt pénteken. Most úgy látom lehet reális lehetősége annak, hogy a pszichoszociális fogyatékossággal élők intézményei is bekerüljenek a kitagolási koncepcióba vagy, hogy újra át lehet gondolni az ún. 50 fős lakócentrumok kérdését, amit én súlyos hibának tartok. Mindez persze akkor kell életre ha, ami az "asztal körül" elhangzik, azt komolyan lehet venni és visszaköszönnek majd az ott született megállapodások a koncepció írásos változatában. 

Többször elhangzott a jelen lévő szakértők szájából, hogy komoly különbség van a minisztériumi tisztviselők szóbeli közlései között és aközött, ami aztán hivatalos szövegként megjelenik. A jelenlévő tisztviselők ezt azzal magyarázták, hogy folyamatosan félreértjük az anyagaikat, megpróbálnak világosabban fogalmazni.

Van olyan félelem is, hogy az ilyen egyeztetésre a szakmailag felkészült, tárgyalóképes tisztviselők jönnek el, akiknek szemlélete valójában nem sokban különbözik a jelenlévő szakemberekétől. Azonban a mögöttük, fölöttük álló döntéshozók, akik nem véletlenül nincsenek ilyenkor jelen, rendre felülírják majd az egyeztetések eredményét. 

Én optimista vagyok. Látom azt a progresszív oldalt, a döntéshozók és egyébként az intézmények fenntartói és működtetői oldaláról is, amelyik képes lehet a reformok lebonyolítására.

Nagyban, messziről nézve, bosszantóan lassan, de mégiscsak valami  felé haladunk. 2009-ben még arról folyt igen kemény vita, hogy az akkori kormányzat akár 100 fős intézmények építését is megengedte volna Európai Uniós forrásokból. A mostani már csak 50 fős intézményeket építene. Pusztán a számok felől nézve ez már haladás.:)