Majd 3 milliárd forintot tervez spórolni a Nemzetgazdasági Minisztérium a mentális problémával élő emberek és a fogyatékossággal élők közösségi-alapú szolgáltatásain.

Kell is a pénz, hiszen a jövő évi költségvetésben 1000 milliárd, a külföldi befektetőknek szánt verzióban már 1400 milliárd forinttal kell csökkenteni a kiadásokat. Ebből 3 milliárd a fogyatékos embereken kipipálva…

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Most szólok, hogy megtakarítás ebből nem lesz, az egy tollvonással elintézett költségcsökkentés valójában igen sokba fog kerülni.

Közösségi ellátás, támogató szolgálat, nappali intézmények, foglalkoztatási programok. Az eltelt 10 év új szolgáltatás típusai ezek. Határszéli kastélyok, a térképen sem szereplő települések nagy zárt intézményei helyett, új, a közösségekben működő szolgáltatások adnak igazi lehetőségeket fogyatékos embereknek és mentális problémával élőknek arra, hogy eltartott, felesleges teherből a közösség aktív tagjaivá váljanak.

Az eltelt évek törekvéseinek és fejlesztéseinek köszönhetően most már Magyarországon is vannak adataink arról, hogy ezek a szolgáltatások igen eredményesek lehetnek.

A közösségi ellátások, nappali intézmények bizonyítottan képesek akár 50-90%-kal csökkenteni a mentális problémával élők kórházba kerülésének gyakoriságát. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy egy napi, nem egészen 800 Ft-ba kerülő szociális szolgáltatással, sikerrel előzhető meg, illetve érdemben csökkenthető a napi akár 18 000 Ft-ba is kerülő kórházi kezelés.

Ha ennél is tovább merészkedünk a rehabilitációban, akkor további egy főre számított napi mintegy 7500 Ft-os költséggel lehet olyan munkába állítási programokat indítani, melyek eredményességi mutatója akár 50%-os.

Az érintettek életének szempontjából mit jelent ez?

A kórház és az otthon bezártsága közötti örökös ingázás majd a végállomást jelentő határszéli tömegintézmény helyett emberek ezrei indulhattak el Magyarországon is azon az úton, ami fogyatékosságuk, mentális problémáik ellenére élhető, tartalmas életet jelentett számukra a közösségben. Munkával, lakással, párkapcsolattal, mindennel, amit mi úgy hívunk: élet.

Szitokszóvá vált az eltelt egy évben a rokkantnyugdíjas. Nincs rájuk pénzünk többé. Sci-fi szerű gépekkel bizony ki fogjuk mutatni, tetten fogjuk érni, hogy még a félkezű is dolgozhat. Mondja a kormány.

És tényleg…

Ezt mondjuk mi is évek óta. De ha ennek módja pusztán az, hogy telebömböljük a sajtót, démonizálva a fogyatékosokat, rokkantnyugdíjasokat és közben minden intézkedésünk arról szól, hogy még inkább ellehetetlenítsük a közösségben való boldogulásuk útját, akkor megint csak a parasztvakítás marad. És többszázezer magára hagyott, kirekesztett ember, közülük sokan a határszélre deportálva. A mostani tervezet értelmében ugyanis ismét csak ezek a méregdrága és rehabilitációs szempontból hatástalan megoldások maradnak.

Dr. Harangozó Judit, az Ébredések Alapítvány pszichiáter vezetőjének számításai szerint 1Ft munkabér a rehabilitációs szolgáltatásokban 10Ft munkabért hoz létre a később munkába állt érintettek oldalán.

Harmadikos matekkal persze ez nem fog kijönni. Kéne legalább egy ötödikes a minisztériumba…