Annyit

Magyar közélet, politika - fogyatékosügy és pszichiátria - Szingapúr, Örményország, Észtország

Annyit

A politológia tudomány?

Az egyszavas válaszom: igen.

A kicsit hosszabb válaszomat Ceglédi Zoltán a Republikon blogon közzétett “Következmény vagyok” című bejegyzése ihlette. Szerintem ez egy nagyon jó bejegyzés, de én kicsit tovább mennék.

Számomra a szerző által dicsért Török Gábor “elemzéseiből” sem sejlik fel a tudományosságnak – de még a társadalomtudományosságnak sem – a legapróbb jele. Ha egy szociálpszichológust (aki kicsit szélesebb alapokon szintén többek között csoportos viselkedéseket vizsgál) megkérdezek egy aktuális jelenség kapcsán, az elemzésében nagy valószínűség szerint hivatkozni fog modellekre, elméleti megközelítésekre kísérleti szituációk eredményeire tehát valami olyan ismerethalmazra, amit össze lehet vetni az általa mért, vagy csak pusztán látott világgal.

Nem tudom, hogy a politológiának van-e ilyen empirikus, elméleti háttere, de azt igen, hogy ha van is, az nincs felvonultatva a hazai politológusi megnyilvánulásokban. A közbeszéd és a média szintjén, ahol engem a politológia tartalmai utolérnek a hétköznapi bölcselkedésnek egy intelligens és olvasottság vagy beavatottság okán tájékozott verzióját látom, azonban a tudományt, a tudományos gondolkodást nem látom ebben sehol.

Lehet, hogy ez nem is baj, mindössze a kabátot kéne lecserélni, a tudomány embereiről, a tájékozott, napilapokat sokat olvasó, közéletet élő, intelligens beszélgetőpartnerek titulusra. Ezt én nem tartom olyan rossz státusznak, még azt se bánom ha valaki főállásban gondolkodik és írogat közügyekről. De ettől pusztán még nem lesz tudomány.

Itthon valakinek meg kéne teremtenie a kapcsot a politológia médiába (kirakatba) tett teljesítménye és (ha vannak) hazai tudományos teljesítményei között. Ez a kapocs nálam még hiányzik…és enélkül a kapocs nélkül érzem mindig túlzásnak (tudományos) elemzésnek hívni a politológiai megnyilvánulásokat.

Megosztás