Bezárás
Annyit

Orbánék tagadhatatlan sikerei

Olyan 20 éve, a rendszerváltás hajnalán, volt egy Darnel Krisztián nevű fazon, aki brutálisan arrogáns tréningeket tartott csarnoknyi embernek, személyiségfejlesztő módszer gyanánt. Sokan kóklernek tartották, ám sokaknak bejött, a lényeg talán az volt, hogy az arroganciával kizökkenteni akarta a résztvevőket. Legelsősorban az önsajnálatukból. Hogy van valaki, aki hihetetlenül megalázóan, durván és arrogánsan viselkedik velük, és ezzel elmegy szinte a végsőkig, amikor már végre a birkák is életre kelnek, és harcolni, ellenkezni kezdenek. Kiállnak magukért. Onnantól kezdenek el élni. 

Azt hiszem ez a lényege az “Orbán-tréningnek” is. Azzal a különbséggel, hogy itt nincs feloldás, nem jön elő egyszer csak Viktor göndör parókában egy üveg pezsgővel, hogy – “Nézd csak Magyarország, ez a kandi kamera volt, mosolyogj bele és gondolkodj el azon, hogy mi mindent meg lehet veled csinálni”. Ezek a fiúk ugyanis komolyan gondolják..

De végülis nem baj, mert a hatás ugyanaz. Orbán egy leckét ad nekünk, és mi két éve ülünk, mint a megszeppent Darnel tréning résztvevők az első órákban. De ez a tréning még hasznos is lehet..

Sokan Bajnai Gordontól az Európai Uniótól vagy az USA-tól, mint valami megváltótól várják a demokrácia eljövetelét. Azt hiszik nekünk ehhez nem kell csinálni semmit, majd valaki elhozza. Mi majd alszunk addig, meghunyászkodunk, szólaljon fel valaki más, addig jó míg nem velem baszakszik, de titkon már a megmentőt, a megváltót várjuk, akire csak egy délelőtt el kell menni szavazni és majd rendben lesz itt minden. A FIDESZ is így jutott kétharmadhoz, és Bajnai sem a demokráciát fogja elhozni, ha pusztán ennyiből áll az egész, hanem csak lesz egy fokkal életképesebb vezetőnk.

A demokráciát Orbán Viktor fogja elhozni. “Mert nekünk Mohács kell!”. De az 20 évente. Igazán kár, hogy ennek a tanulási folyamatnak megint az lesz az ára, hogy padlóra kerül az ország, hogy emberek mennek tönkre és ismét egy generációnak fojtódnak mikrofonba pufogtatott szavakba az álmai. Mert ha ez nem lenne azt mondanám magam szavaznék meg még négy, mit négy…nyolc évet Orbán Viktor uralmának. 

Olyat, amilyen most, csak még durvábban. Szerintem tudják még fokozni. Naponta karikatúraszerű jelenetekkel. Minél abszurdabb, minél nyilvánvalóbban hazug, annál jobb. 

Van ugyanis az Orbán kormánynak néhány vitathatatlan eredménye az eltelt két évben. Két komoly eredmény. A Schmitt ügy és a családon belüli erőszak szabályozásának ügye. Harmadikként azt hiszem Ángyán József frontján fognak elérni egy újabb komoly sikert. 

A két említett történetben az ország sikerét a FIDESZ-nek köszönhetjük. Ha nincs Schmitt Pál, és nincs az az arcátlan cinizmus, ahogy ő pozícióba került, és ahogy őt abban megpróbálták megtartani, akkor sosem derül ki, hogy mégis van egy nemzeti minimum, amit sem a bal, sem a jobb oldalon nem tolerálnak az emberek. És ennek a nemzeti minimumnak a kitapogatása, az Orbán rendszer pozitív hozadéka, tehát eredménye.

Lehet, nekünk az kell, hogy 20 évig maradjanak hatalomban, ennek a paradox funkciónak betöltésére. 2 év alatt 2 komoly eseményen keresztül sikerrel fogott össze az ország látszólag végletesen kettészakadt fele, és minden idők legpökhendibb, legcinikusabb kormányát két alkalommal is meghátrálásra kényszerítette. Nem az Unió távolíttatta el Schmitt Pált, és a NATO-nak sem kellett bombáznia minket ahhoz, hogy ne lehessen büntetlenül megalázni nőket. Ezt mi csináltuk meg közösen és büszkék lehetünk rá. Az is egyértelmű, hogy a siker mindkét esetben annak volt köszönhető, hogy a közmegegyezés felülírta a jobbos-balos határokat. 

20 év alatt, ha a trend folytatódik 20 ilyen közös cselekvés már nagyjából kiad egy alkotmányt. És onnan majd tényleg gránit szilárdságról beszélhetünk.

Igaz, nem úgy, ahogy ők azt képzelték, de mégiscsak téglánként kiépítik nekünk a nemzeti együttműködés rendszerét. Schmittet ugyanis a valódi (és nem a középületekben kitett) Nemzeti Együttműködés távolította el a hatalomból. 

Rá kéne inkább érezni a Schmitt sztori és a “szülsz Te rendesen?” sztori ízére. Megérezni annak a hatalmát, hogy mi van akkor, ha valóban elérjük azt a minimumot, amin túl már balról, jobbról, zöldről, barnáról, vörösről és rózsaszínről sem akar senki továbbmenni lejjebb. Schmitt Pál ügyében zavaróan mélyen, de mégiscsak üdítően megélhettük, hogy van feneke annak a gödörnek. 

Nem tudom hol fogunk megállni. Sajnos amit írok, azért hipotetikus és irreális, mert nincs időnk és mozgásterünk arra, hogy minden területen kitapogassuk ennek a gödörnek az alját, aminél lejjebb már egyikünk sem akar menni. Félek, jóval előtte tönkremegyünk, összeháborúzunk vagy egyszerűen éhen halunk.

Szóval a tempó lassú, de ahogy a gyereket sem lehet siettetni, hogy tanuljon meg járni, legfeljebb bátorítani, meg foglalkozni vele, úgy egy országot sem lehet kívülről, felülről demokráciára tanítani. Legfeljebb bátorítani lehet.

Jelenleg én ma annyit tudok Magyarországról, hogy hazudós és lopós ember nem lehet köztársasági elnöke. És hogy a nőket nem lehet verni. Nem rossz ez kezdetnek, hamarosan remélem kiderül, hogy földet sem lehet a helyiektől elorozni és minden kanyarban kíváncsian várom, mi mozgatja meg legközelebb a valódi Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Minden más import termék, nem mi küzdöttük ki magunknak, nem mi egyeztük ki benne, hanem az EU kényszerítette a kormányra, vagy majd egy megmentő rendbe teszi nekünk. és szerintem az valójában még nem lesz a miénk.