Mert nem az tesz egy települést az európai kultúra részévé, hogy benne nagy pénzeken rongyrázó rendezvényeket szerveznek. Hanem az, hogy amikor a polgármester kérdőív formájában kérdezi meg a lakosokat, hogy támogatják-e fogyatékossággal élő emberek lakásvásárlását a településen, akkor Mónosbél lakosainak a többsége igennel válaszolt a kérdésre!

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 273 db kiküldött kérdőív kérdése így hangzott:

„Támogatja-e Ön, hogy a Bélapátfalvai Idősek, Fogyatékosok Otthona és Módszertani Intézet fogyatékkal élő ápoltjai részére Mónosbél községben lakást vásároljon”

Varga Sándorné polgármester tájékoztatása szerint a visszaküldött kérdőívek válaszai a következőképpen alakultak:

Igen 88
Nem 55
Tartózkodott 22
Érvénytelen 1

A 450 lelket számláló településről a 13. századból valók az első feljegyzések. Szerintem ezzel a döntésükkel beírták nevüket a XXI. század Magyarországának történelmébe is.

Az elkövetkező három évben a 24000 nagy létszámú, világtól elzárt intézményben élő emberből mintegy 900 fő költözhet a közösségbe. Ez a magyarországi intézmény kiváltás első lépcsője lesz majd 20 éves halogatás és folyamatos ellenállás után.

1999-ben Derekegyházán helyi népszavazást tartottak ugyanebben a kérdésben. Az ottani 737 szavazóból 650-en mondtak nemet a fogyatékos emberek letelepedésére a faluban. Ezt a döntést a bíróság akkor érvénytelennek tekintette, ugyanis törvényesen ma egy település sem hozhat olyan döntést, amiben magyar állampolgárok szabad letelepedési jogát korlátozzák. A bírói döntésnél fontosabb azonban, hogy a népszavazás eredményének ellenére a létrejött családi házban élő fogyatékos emberekkel való megismerkedés alapjában változtatta meg a falu viszonyulását. Mára három ilyen családi házban is fogyatékos emberek élnek a mintegy 2000 lakosú településen a helyi lakosság befogadó támogatása mellett:

Mónosbélt már meggyőzni sem kellett. A falu szívesen látja a fogyatékossággal élő embereket a közösségben. Minden elismerésem az övék.. 

Szeretném külön megjegyezni, hogy sokszor hallok a magyar vidéket leíró megjegyzéseket. Hogy a magyar falvak kirekesztő, reménytelen helyek, ahol bakancsos, egyenruhás arcok masíroznak, vagy ahol futóbolond polgármesterek hol kommandósnak, hol betyárnak öltözve hirdetnek ordas eszméket.  Ne csak ők kapjanak nyilvánosságot, mert Mónosbél is Magyarország!