Magyarugarozás. Ez a problémája a Fent és Lent Blog szerzőjének az indexes szabóZ Balaton Soundról szóló cikkével. 

A cikk eredetileg a Balaton Soundról szólt, de a fent és lent blog szerzői szerintem jó érzékkel találták rá a magyar egészségügyis szakközépiskolás lány és a művelt, nyugatos újságírófiú “találkozására”. És ezt a fonalat fejti tovább a kritikára válaszként írt kommentárjában az eredeti cikk szerzője:

“Nem, nem az a baj, hogy valaki egészségügyi szakközépiskolás, egyáltalán nem gondolom, hogy a kultúra jelenleg iskolázottság kérdése lenne. De azért szeretnem fenntartani a jogot arra, hogy ne legyen már értelmiségi felsőbbrendűség, ha a primitív nonfiguratív tetkókkal díszített hülyeséget kiröhögöm. DE ITT NEM ERRŐL VAN SZÓ! Magyarországon az ápolónőnek készülő középiskolások előtt két út van a jobb életre: külföldre menni ágytálazni, vagy gazdag pasit találni. A harmadik ugye a pornó, de az kamu, nem lesz abból külvárosi kertes ház szinte sose. A Balaton Sound pont ennek a terepe volt sokáig: egy rakás kismaffiózó (értsd ügyeskedő, adócsaló, kényszervállalkozó) vagánykodik és próbál meg pár kósza numerát beszerezni néhány pohár pezsgőért cserébe. Amúgy a vipben is ez megy, és biztos amúgy az életben máshol is sok helyen, de ennek a szép, kicsit szívfájdító, szinte már allegorikus helyszíne tényleg a Balaton Sound.”

Engem leginkább ez a kommentár késztetett írásra. Bármennyire megszólták is érte, de ilyen találkozásokra lenne szükség sokkal gyakrabban. A találkozásra mondjuk, amiből megtudjuk miképpen látja egy fővárosi “nyugatos-hetedik-kerületes-kamualternatívzenés” arc a “nem-értelmiségi magyarok szégyenteljes viselt dolgait”. Mert legalább látjuk honnan indulunk, hogyan vagyunk mi egymással. 

Véleményem szerint a mai magyar társadalom egymástól elszigetelt szubkultúrákba van zárkózva. Ezek között aztán nem csak az átjárás minimális, hanem most már ott tartunk, hogy információnk sem nagyon van egymásról. Csak valami kézzel fogható feszültség van, amint a saját köreinken kívül látunk bármit is.

Vidék-főváros, értelmiségi-nem értelmiségi, kommunista-náci. Pontosan ilyen stílusban társadalmunk szövetének bármelyik varrása mentén széthasíthatjuk az országot. Ezt tesszük nap mint nap. Ráadásul úgy, hogy ezek a szövetdarabok maguk köré körkörös védelmi zónát húzva lándzsákkal és kardokkal a kezükben kommunikálnak kifelé.

Az, hogy minden találkozás valami konfliktus, de mindenképpen leszóló, beszóló fikázás (finomabban “gonzó stílus”), az is éppen ennek a hasításnak a tünete. SzabóZ egyáltalán nem akart rosszat, egy fél mondatos szociográfiát írt és sokan talán egyet is értenének meglátásaival. Mégis én is bántónak érzem..

Mert mostanában mintha egy modoros blog lenne az egész ország. Nincs olyan csoportosulás, réteg, életkor, élethelyzet, amiről ne lenne sommás véleményünk, ha hatalmunk van, ítéletünk. Ez azonban így nem egy ország, hanem valamifajta törzsi szerveződés csupán. Ahonnan más törzsekre nézve azok kinézetén, ruházkodásán, szórakozási szokásain, megélhetési módjain szörnyülködünk. Egy karcagi deréktetkós egészségügyi szakközépiskolás a kettes golfos barátjával az egy földönkívüli civilizációnak tűnik más szubkultúrák szemszögéből. Nem köt össze bennünket semmi. Aztán amikor egymás mellé keveredünk, mert ahhoz, hogy ne is lássuk egymást mára már elég sokan vagyunk elég kicsi helyen…szóval akkor van ez az elképedés. 

Vannak a saját köreinkbe zárkózásnak más figyelmeztető jelei is. Nevezzen meg nekem bárki olyan kortárs magyar fórumot, forrást, csatornát, filmet, zenét, műalkotást bármit, ahol képet alkothatunk, információt kaphatunk egymásról! Nem készülnek ilyenek. Ugyan honnan lenne információja egy hetedik kerületi romkocsmás arcnak egy karcagi egészségügyi szakközépiskolás életéről? Az MTA szubkultúra kutatásaiból? Hagyjuk már. 

Fingunk nincs egymásról…

Nem tűnt még fel senkinek, hogy lassan utcánként ismerjük New York-ot különféle sorozatokból, de mit tudunk a mai Somogy megyéről? Ma honnan van információnk egymásról?

A Barátok Közt-ből? Az úgy beszél napi rendszerességgel 15 éve “Magyarországról”, hogy kínosan kerül minden élő kapcsolódást a valósággal, és a mai magyar társadalom bármelyik felismerhető elemével. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért teszi? 

Ha valami, hát ez a magyar ugar. Az a végtelen távolság, ami lett közöttünk…