Ritkán olvasok híreket németül. A magyar közélettel foglalkozókat még ritkábban. Így csak most tűnt fel, hogy németül a FIDESZ hivatalos nevéhez a Bürgerbund kitételt használják a „polgári szövetség” fordításaként.

Magyarul már fel sem tűnik, mert minden fogalmunkat többszörösen megerőszakoltuk, kitekertük, akár az eredeti jelentés ellentétére is használjuk. De mert ritkán használom, a német nyelvnek számomra – mondjuk az angolhoz képest – egy archaikus mélysége van.

Talán mert a hangzása is mély, ez mégis Wagner és a Rammstein nyelve, de engem sok német szó elkap, magával ránt. Ilyen a Bürger főnév is, ami polgárt, várlakót, városlakót jelent. Az angol citizen az a Bürgerhez képest egy modern kifejezés. Egy kitöltendő adatlap jut eszembe róla, útlevelek, repterek. De ha valaki azt mondja nekem, hogy Bürger, akkor egy komoly tekintetű, nagy kezű embert látok magam előtt. Amint esti gyertyafénynél nehéz bőrkötésű számlakönyvbe lúdtollal jegyzeteli az aznapi bevételt, ami félig kiszóródva az erszényből ott aranylik az asztalon. A Bürger, aki királyokkal is szembe száll akár, aki mindenkinél hamarabb lett független, szabad városlakó, és aki nem alázkodik meg, nem keresi senki kegyét, legfeljebb tárgyalni, egyezkedni, üzletelni lehet vele. Olyannyira szabad, hogy még az Istentől sem rettegni akar, nem a kegyelmében bízik, hanem igyekszik becsülettel és jól sáfárkodni a reá bízott tálentumokkal, saját erejéből boldogulni.

Na én ilyet egyet se látok ebben az itthoni „polgári szövetségben”, ámde látok jó sok újjászületett dzsentri tahót, akik teljesítmény nélkül Führerük kegyében és kegyelmében bízva elsőként állnak sorba (bocsánat pályáznak) ha valakit ki lehet forgatni vagyonából, hogy aztán ezeréves (nekünk is volt 8 szűk esztendőnk) jussukat követelve elfoglaljanak birtokokat és koncessziókat.

Mindkettő a nem teljesítés prototípusa, a munka és kockázat nélkül is termelő magyar szampó (csodamalom). Az egyik EU juttatások formájában egy kapavágás nélkül is bevételhez juttatja a tornácán pipázgató új magyar nemest, a másik egy mindenféle további versenytől védett piacon nyitja meg a nyilván tehetséges „polgártárs” számára a pénzcsapot.

Alig pár száz kilométer meg egy nyelvi ugrás és micsoda különbség lesz Bürger és polgár között.

(Fentieket el lehet mondani Kéthly Annát mércének állítva Kapolyi László és/vagy szépkorú Schmuck Andor viszonylatában a szociáldemokrácia fogalma kapcsán is, de azt arra az időre tartogatom, ha ismét hatalomra kerülnének.)