Bezárás
Annyit

Szingapúr jobban teljesít

Augusztus 8-án ünnepli Szingapúri az ottani államalapítás nemzeti ünnepét. Ilyenkor hagyományosan beszédet mond a miniszterelnök. 

Akik nem szeretnek sokat olvasni, azoknak itt a bejegyzés zanzásított verziója:

– a kommunista/szocialista múlttal nem vádolható Szingapúr az oktatás kiszélesítését, a lakáshoz jutást és a munkavállalói jogok erősítését tűzte ki céljául. Ők – tőlük meglepő módon – ezt tartják a kor kihívásaira adott helyes válasznak. Egyértelműen elhangzik az egyenlőbb társadalom kialakításának igénye. Szingapúrban!

A Tusnádfürdői Bölcs, akinek eddigi teljesítményéhez természetesen Szingapúr teljesítménye még nem mérhető, ehhez képest egy ellentétes úton halad. Anélkül, hogy részletes megjegyzésekkel látnám el az alábbi szöveget belinkelem ide ennek a blognak egy korábbi bejegyzését, ami arról szólt, hogy “Mégsem lettünk Európa Szingapúrja“.

A szingapúri miniszterelnök idei beszédét pedig teljes terjedelmében begépeltem ide, egy hevenyészett fordítással. A bennfentes fogalmakat és elnevezéseket igyekeztem ellátni tájékoztató linkekkel. 

Szingapúri barátaim!

A SAFRA klubházából beszélek most hozzátok itt Toa Payoh-ban. A SAFRA ezen a helyen építette első közösségi házát 1975-ben, amit most újjáépítettünk, új szolgáltatásokkal egészítettünk ki, a hadsereg és családtagjaik számára. Ez egy apró gesztus köszönetképpen a sok áldozatért és hozzájárulásért. Ezenkívül jó példája ez annak, miképpen fejlesztjük szolgáltatásainkat és környezetünket, ahogy Szingapúr is fejlődik évről évre. 

Sokat fejlődtünk az elmúlt évben is. Felszámoltuk az HDB lakások várólistáit, stabilizáltuk a BTO árakat, megszigorítottuk az ingatlan spekulációt és a kiterjedt kölcsön ügyleteket. Több buszt állítottunk szolgálatba a tömegközlekedésben és növeltük a buszjáratok számát. Kísérleti fázisban vannak az ingyenes reggeli nyeregvasút járatok a belvárosba. További vasútszerelvényekkel fogjuk kiegészíteni a már létező járatokat. A belvárosi járat első fázisa decemberben indul útjára, további nyeregvasút járatok pedig ezt követően.

További sikereket értünk el a művészetek és a sport területén is. LIONXII teamünk megnyerte a malajziai szuperligát. 

Hosszútávú kérdésekkel is foglalkozunk. Különösen a házasságok és a gyermekvállalás kérdésével, valamint a népességnövekedéssel. A januárban kiadott Népesedési Fehér Könyv erős reakciókat váltott ki. De a vita segítségünkre volt abban, hogy jobban megértsük ezeket a kérdéseket. Nehéz választás előtt állunk. Szükségünk van külföldi vendégmunkásokra, hogy gazdaságunk és a szingapúriak igényeit kiszolgálják. És bevándorlókra, akik pótolják az alacsony születési arányszámokat. De ugyanakkor aggódunk a zsúfoltság, a túlnépesedés és szingapúri identitásunk megtartása miatt is. Óvatosan haladunk előre. Tudatában vagyunk szükségleteinknek és korlátainknak is. A legjobb megoldást keressük Szingapúr számára. 

Gazdaságunk erős maradt a nemzetközi bizonytalanság közepette is. Több minőségi befektetés érkezik az országba, a munkanélküliség továbbra is alacsony. A gazdaság 2013 első felében 2%-kal növekedett, az év végére 2,5-3,5%-os növekedést várunk. Többet mint korábban gondoltuk. 

Még ha meg is szigorítottuk a vendégmunkások és bevándorlók érkezését, fenn kell tartanunk a befektetők bizalmát, nyitva kell tartanunk Szingapúrt a vállalkozások számára. A világ gyorsan és kiszámíthatatlanul változik. A technológia átalakítja életünket, a társadalom minden országban nyomás alatt érzi magát. Az állások bizonytalanná váltak, a fizetések lassabban nőnek, vagy stagnálnak, a családok keményebben dolgoznak és a szülőket aggodalommal tölti el, vajon gyermekeik többre viszik-e mint ők?! 

Szingapúr is változik. A gazdaság érettebbé válik, a lakosság öregszik. Az egyes társadalmi csoportok között megnőttek a különbségek és érdek konfliktusok. Idősebb polgáraink aggódnak az egészségügyi ellátás és a megélhetés költségei miatt. A fiatalok szélesebb lehetőségeket akarnak az oktatásban és elérhető lakásárakat. Az út, ami előttünk áll, más út lesz, mint amin eddig jöttünk. Újra kell értékelnünk helyzetünket, felül kell vizsgálnunk az eddigi irányokat, és meg kell újítanunk stratégiáinkat, hogy az új világban is képesek legyünk a növekedésre.

Tavalyi beszédemben azt mondtam, hogy Szingapúr a mi legjobb otthonunk tele szívvel és reménnyel, és ennek így is kell maradnia. Útjára indítottuk a Mi Szingapúrunk Párbeszédet, hogy közösen határozzuk meg saját jövőnket. Sokan részt vettek ebben a párbeszédben, aktívan és szenvedélyesen. Sok értékes javaslat érkezett, szeretnénk megköszönni az erőfeszítéseinkben való részvételt. A párbeszéd Szingapúrról segítséget nyújtott nekünk abban, hogy kikristályosodjanak jövőbeli törekvéseink. Egy Szingapúr, ami lehetőségeket nyújt polgárainak a sikerre és a teljes életre. Egy nemzet, ami nagyon sokféleképpen definiálja a sikert, és sok utat kínál különböző csúcsokra. Egy társadalom biztonsági hálóval, mely lelki békét hoz az embereknek. Egy közösség, ahol a hátrányt szenvedők segítséget kapnak. Azok akik jobban teljesítettek viszonzásként többet tesznek másokért. 

Célokat fogunk kitűzni és terveket fogunk készíteni ahhoz, hogy elérjük ezeket. Össze kell egyeztetnünk ezeket a törekvéseket azzal a világgal, amiben élünk. Az állandó versennyel, a lehetőségekkel, és a nemzetünkben rejlő tehetséggel. Ma Szingapúr kimagaslik a nemzetközi közösségben. Sok ország ámulattal néz ránk. Fejlett országok és fejlődő gazdaságok idejönnek az ötleteinkért. Minden polgárunk részesedik a Szingapúr-márkanév áldásaiból. Dolgozóink évente prémiumot vihetnek haza. Külföldön tanuló és dolgozó honfitársainkat szívesen látják, tisztelet veszi őket körül. 

Ugyanakkor számos más ország is gyorsan fejlődik. Az élen kell maradnunk a versenyben, meg kell tartanunk a pozíciónkat a világban. Hogy sikert érjünk el a megváltozott körülmények között, alapvető megközelítéseinket adaptálnunk kell nemzetünk építkezéséhez is. Új egyensúlyt kell találnunk az egyén, a közösség és az állam szerepei között. Meg kell erősítenünk az érzést, hogy mi egy közösség vagyunk. Több segítséget kell nyújtanunk egymásnak. Segítenünk kell a kevésbé szerencséseket nagy és apró dolgokban egyaránt. Önkéntes munkát kell vállalnunk jó ügyekért, meg kell szerveznünk hogyan dolgozhatunk együtt a közösség javáért. Már csináljuk ezt most is, különösen a krízis idején. Amikor az indonéz erdőirtások füstje fenyegetett bennünket együtt álltunk ki magunkért és segítettük egymást. Ez Szingapúr – nem pusztán egymásnak idegen egyének vagyunk. Hanem egy közösség, közös célokkal és a közös felelősség érzésével. Segítjük egymást jó és rossz időkben egyaránt.  

Meg kell erősítenünk az összetartozásnak ezt a szellemét. A jövőben a kormányzat nagyobb szerepet fog vállalni egy igazságos társadalom építésében. Többet fogunk tenni azért, hogy minden szingapúri részesülhessen a sikerben. Az oktatási rendszeren keresztül, az élethosszig tartó tanulás erősítésével. Szélesre tárjuk a felemelkedés útját mindenki előtt. Segíteni fogjuk azokat, akik nélkülöző családból származnak, egy biztos kezdet kialakításában már az óvodás kortól. Kordában fogjuk tartani a megélhetés költségeit, különösen az idősek egészségügyi ellátása terén. Egy egyenlőbb társadalom kialakításán fogunk dolgozni. Támogatni fogjuk a családokat, hogy fenntarthassák lakásaikat, és az alacsony jövedelmű munkások számára lehetővé tesszük előnyösebb munkaszerződések kötését a munkaerőpiacon. 

Szingapúrban mindenkinek lesz részesedése az ország sikeréből. Komoly esélye egy jó életre. De tartsuk észben azt, hogy továbbra is, mindannyiunknak meg kell tennünk, minden tőlünk telhetőt. Önellátónak kell lennünk, meg kell teremtenünk a saját erőforrásainkat. Szingapúr csak akkor lehet sikeres, ha mindannyian megtesszük a magunkét. Ugyanakkor ez mind csak akkor elképzelhető, ha egységes nemzetként tekintünk magunkra. Nem szakadunk szét fajokra, társadalmi osztályokra, politikai oldalakra. Őszinte, cselekvőképes és elkötelezett vezetőkre van szükségünk, akik bírják a nemzet bizalmát, hogy szolgálhassák a szingapúriakat. Jó kormányzatra van szükségünk, amelyik előre gondolkodik és tervez, amelyik mindenek előtt érzékeli aggodalmainkat és reményeinket egyaránt. Ez a módja annak, hogy egy jobb Szingapúrt építsünk – együtt. Hosszú út áll mögöttünk, de a legjobb éveink még előttünk állnak. Megvan a hatalmunk arra, hogy alakítsuk saját sorsunkat, és új fejezetet írjunk Szingapúr történetében. Fogjunk hát össze, és szenteljünk magunkat annak, hogy fényesebb jövőt építsünk Szingapúrban, mindannyiunk számára. Boldog Nemzeti Ünnepet!

u.i. a kommentárokra: Szingapúrra nem azért szoktam hivatkozni, mert annyira jó országnak tartom. Ezt leírtam számtalan Szingapúrról szóló bejegyzésemben. Ha példát kéne választani, akkor ezerszer inkább Ausztráliát tartanám annak a térségben. Szingapúrt azért használom párhuzamnak, mert egyrészt a hazai jobboldal is előszeretettel hivatkozik rá, mint a sikeres, szigorú, konzervatív modell egy példája. Másrészt pedig azért mert Szingapúr sikerének titka szerintem éppen ott van, amiben nagyon különbözik Magyarországtól. Habár cseppet sem demokratikus hely, egy percre nem tűri azt az ostoba, önsorsrontó butaságot, ami nálunk simán (bármelyik oldalról) kormánytényező, és azt a gyűlölködő nacionalizmust és rasszizmust, ami mérgezővé tette az itthoni levegőt.