A Kék Pont és a Salemi Boszorkányok

A szociális érzékenységét hajléktalanügyben korábban már megmutató józsefvárosi önkormányzat most a drogproblémák kezelése terén vezet be bennünket a jövő Magyarországába. Igazából nem azzal, hogy felmondta a Kék Pont Alapítvánnyal kötött szerződését az alapítvány Tűcsereprogramjának kedvezményes helységbérletéről. Ehhez mint szerződő partnernek joga van.

Én most nem is elsősorban a téma szakmai oldalával akarok foglalkozni. Mert sajnos olyan nincs neki. Nyilván van, valahol máshol. egy másik dimenzióban. Egy olyan dimenzióban, ami sajnos nem tud felérni azokhoz a magasságokhoz, ahogyan mi közös ügyeinket rendezzük Magyarországon.

Ami  ordít erről a történetről az a mérhetetlen ostobaság, ahogyan itt intézésre, elintézésre kerülnek dolgok. A Kék Pont Alapítvány honlapján közzétette a kerületi képviselő testületi ülésen elhangzottak egy kivonatos változatát. Egy sajátos dinamika bontakozik ki az ott olvasható anyagokból. A polgármester írásos előterjesztése (a későbbi fejlemények tükrében) még látszólag egy korrekt, valamilyen érvelési kultúrához köthető anyag. Azért az, mert van egy fogalmazásbéli és általában egy intellektuális színvonala. És azért csak látszólag korrekt, mert egyrészt már önmagában igen sunyi eljárás a másik érintett fél meghívása nélkül megtárgyalni a dolgot, másrészt pedig az előterjesztés úgy hivatkozik romló közbiztonsági és köztisztasági helyzetre, hogy számokat, tényeket, adatokat kínos gondossággal kerül.

Ehhez képest hatalmas kontraszt Dr. Rácz József felszólalása, aki az alapítvány elnökeként hívatlanul is szót kért, hogy kifejthesse saját álláspontját. Aki ismeri Rácz Józsefet annak hamar átjöhetett, hogy két egymástól katasztrofális sebességgel távolodó világ egyik utolsó találkozásának lehettünk tanúi. A halk szavú akadémikus még a számok, tények nyelvén beszél. Kutatásokra, felmérésekre hivatkozik, felszólalásának minden elemében tetten érhető a tervezésen alapuló cselekvés. Egyeztetésekben, együttműködésben gondolkodik, összefüggő ellátórendszert vizionál, egy szakmának tekinti ezt az egészet. Az általa vezetett alapítvány nem úgy jutott az eltelt 15 évben oda, ahol most van, hogy jókor vacsorázott a megfelelő emberekkel. A Kék Pont nem egy a hazai civil szférára annyira jellemző könyöklő nagyasszony vagy nagyember helyezkedéseinek eredménye. Rácz József ezzel a szervezettel olyasvalamit csinált meg, amire nagyon kevesek képesek itthon. Összekötötte az intellektuális, akadémikus világot, a kutatások, számok és elméletek világát a hétköznapi, izzadtságszagú gyakorlattal. 

És akkor mindez most belekerül abba az örvénylő ostobaságtengerbe, amit a józsefvárosi képviselő testület hozott sajnos egyáltalán nem példa nélküli módon. 

“A tett halála az okoskodás! “, tehát nem szociológiai felméréseket kell olvasgatni meg hatásvizsgálatokat kérni, hanem cselekedni!

Ez az egyetlen idézet a felszólalás utáni vitából tökéletes esszenciáját adja annak, miképpen, mi mentén alakítjuk közös dolgainkat az eltelt 3 évben. Ezek az emberek, akiknek ez tudja elhagyni a száját “csak” 80.000 ember életét alakítják. Sajnos nagyjából hasonló elvek alapján alakul 10 millió élete is. Azt kell mondjam azonban, hogy ez nem 3 éves történet. Testületi vagy éppen önkormányzati bizottsági üléseken én 20 éve folyamatosan vettem részt, egy másik terület civil szervezetének képviseletében. Engem már a 90-es évek elejétől megdöbbentett, hogy milyen kétségbeejtő színvonalon zajlik az önkormányzati munka Magyarországon. Akkor még azt gondoltam, ezt ki fogjuk nőni. Hogy eltűnnek majd ezek a potrohos vadászgató, vacsorázgató móriczi alakok, a mellettük szociális intézmény vezetőként a szemüvegük felett felnéző nagyasszonyok, az őket készséggel kiszolgáló szolgalelkű önkormányzati Gizikék és Mancikák, a kirobbanthatatlan öregurak, ez az egész értékelhető teljesítmény nélküli bagázs. Nem tűntek el…virágkorukat élik, és már csak azt várom, hogy ezzel az intellektuális színvonallal mikor kerül sor az első helyi Salemi boszorkány perre. Az érvelési minta már megvan hozzá..