2008 Novemberében kezdtem ezt a blogot írni. Írtam olyan 200-300 bejegyzést, eléggé változatos témákban. Nincs bennem egy állandóság, inkább olyan tudatállapotaim vannak, amik 5 év távlatában elég sokat változnak.

Ma se tudom mi egy blog. Elemzésnek kevés, diskurzusnak is, naplónak meg sok. Pedig minden közéleti vagy éppen szakmai okoskodás ellenére ez inkább egy napló volt. Kicsit, megmondom őszintén sajnálom, hogy ez a blog túlságosan elment közéleti témák felé. A kommentárok, a hozzászólások alapján úgy éreztem lett már egy soha ki nem mondott elvárás, hogy most már meg kell felelni valami komolyságnak, egyetlen tudatállapotra csökevényesedett le az, ami korábban sokkal színesebben indult.

Tudósnak engem sokan túl lazának, bolondnak tartanak. Hiába van doktori fokozatom, ahogy egyszer írtam a facebookon, én azt csak olyankor érzem, amikor a hétvégi ebédlőasztalnál elhagyja a számat egy véletlen böfögés és a feleségem megjegyzi: – here you are, the PhD holder.

Bolondnak, őrültnek meg túl okosnak tartanak, vagyis inkább okoskodónak, intellektuális, gondolkodónak. A valóság a kettő között van. Akik ismernek, főleg olyanok, akik jártak az óráimra, közülük sokaknak átment, hogy én két világ között lebegek. Mosolyogtam egy kicsit a különböző kommentárokon, amik a minap írt, tudományról szóló bejegyzésemről szóltak. Egyrészt igazuk volt, felületes, sőt indulatos voltam abban a bejegyzésben. Másrészt azonban halálosan komolyan gondoltam, hogy lazítani kell a tudományon és szórakoztatott, hogy ez őket mennyire irritálja és milyen erősen próbálnak engem valami segg hülyének láttatni. 

Szóval kisebb részt azért hagyom abba ezt a blogot, mert nem tetszik a szerep, amibe magam szorítottam magamat.

Nagyobb részt pedig azért, mert elköltözöm az országból. Holnaptól Észtországban fogok a Tallinni Egyetemen tanítani és habár terveztem olyanokat, hogy majd írok sokat az ottani világról, ahogy írtam sokat Szingapúrról is, de most úgy érzem csak kibic pozícióból tudnék „visszaírni”. És az álságos. Nagyon sokan elmentek, még többen maradnak, és itthonról volt valami jogalapja annak, hogy én beleírtam az éterbe, ami a fejemben volt. Budapestről. Itt születtem. Magyar vagyok, és meglehet a magam véleménye. Tallinnból már nem.