Tavaly szeptemberben abbahagytam ezt a blogot. Külföldre költöztem, nyitottam egy másikat (www.tallinban.blog.hu), hogy egy új nézőpontból folytassam. Amit most mondani akarok az nem illik arra a blogra. Hát ide írom..

Megy itt a vita a német megszállás emlékművéről. Én nem bánom. Állítsa fel a maga szobrát ez a rendszer is!

Ahogy kint hagytam volna az összes Lenin szobrot is, a November 7-e utcákat, de a horogkeresztes zászlókat is ha kell. Meg az árpádsávosokat és a nyilaskereszteseket is.

A Habsburgok kétfejű sasa is maradhatott volna címerként a kapualjakon, a törökök lófarkas zászlaja a váron és Mátyás madarai is. És ezek alatt sétálnánk minden nap, a Wallenberg szobortól két lépésre egy Wass Albert, a padon Ady ül a Hermann Göring sétányon, a városligeti hatalmas fakereszt mögött Sztálin szobra magasodik, mellette a magas zászlórúdon kivágott közepű magyar zászló.

Nem letiltanám, levetetném, hanem ha rajtam múlna az összes eddig ismert korszak összes emlékművét szimbólumát visszahelyeztetném és arról hoznék törvényt, hogy ami egyszer kikerült azt többé nem lehet eltávolítani.

Utcáknak lehet több neve is. Minden házon körbeér az utcanévtábla, mert egymás alá nem engedném helyezni, még azt hinné valaki a felső érvényes csak.

Had kelljen minden egyes nap szembenéznünk minden egyes pálfordulatunkkal, megszállónkkal és szabadságharcosunkkal egyaránt. Gyarlóságainkkal és kiválóságainkkal. Aztán ki-ki járhat koszorúzni a maga ízlése szerinti helyre, és egyszer hátha nem marad már egyetlen némzetcentiméternyi hely sem, mert zászlóerdőket kell félrehajtani ha be akarsz menni egy kurva lépcsőházba.

Lógjanak ott mementóként minden kapualjban, bele az arcunkba…

Én ezért nem bánom Orbánék emlékművét sem. Mert ugye nem gondoljuk, hogy ez a német megszállás emlékműve lenne? A jelen kurzusé ez inkább. Építsék meg. És legyen méltó emléke annak, amit ők hozzátettek Magyarország történelméhez. Elfér a többi között…