A moszkvai Seremetyevo reptéren ért az orosz Győzelem napja május 9-én reggel. A Vörös téren tartott parádé miatt nem engedték felszállni a tallinni gépet (meg semmilyen más gépet), s ha már ott ragadtunk egy röpke órára, hát én is, mint mindenki, a nagy kivetítők egyikén néztem Putyin beszédét, és az azt követő katonai parádét.

Aztán felszálltam végre a gépre és ezt rakták az ölembe szendvicses dobozként, ami a képen van. Belém nyílalt az a durva ellentmondás, ami ezt a kardcsörtető nyugat-ellenességet itthon és Oroszországban is kíséri. Hogy mindeközben a javai, juttatásai, a nyugat életformája és életszínvonala azért nagyon is kellenének. Audi 6-osokból és Volkswagen kisbuszból hanyatló Európáról papolni az igazán autentikus. iPaden illiberális alkotmánytervezetet írni, vagy az oroszok esetében a csemetéket rendre svájci és angol magániskolákba járatni. Baszott nagy Toyota teherautóból a jogegyenlőséget hirdetőket meggyomrozni.

Hazugság az egész. Arcpirító parasztvakítás, ami miközben ostorozza a nyugatot, annak minden előnyét és gyümölcsét – kizárólag a maga számára – élvezi.

Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha valami oknál fogva a nyugati márkák és szolgáltatások hirtelen elérhetetlenné válnának ezekben az országokban. Kikapcsol az Apple store, elfogynak a sportcipők, nem működik a Facebook, sőt internet sincs, hiszen az a liberális métely terjesztője, miniszterelnök úr meg járhat Zaporozseccel mert nem szállít a Volkswagen.

Megnézném meddig tartana ki a konzervatív nemzeti forradalom nyugatellenes torzója..