Bezárás
Annyit

A tusnádfürdői handabandázó

Normális körülmények között Orbán Viktor gondolatai szóra se lennének érdemesek. Minden talponállóba jut egy ezekből a tűpontos világlátókból. A kocsmai hősök egyik jellegzetes vonása, hogy többen közülük elbeszéléseikben már hegyeket hordtak el, hétszer megmentették a világot, példás családapák, mindig igazuk van, és rettenetesen okosak, ide éppen csak beugrottak amúgy. Én annyi nemzeti és képregényhőst még sosem láttam egy helyen, mint a magyar kocsmákban.

Németh Zsolt; Orbán Viktor

(fotó: MTI/Beliczay László)

Évek óta képtelen vagyok hallgatni Orbán Viktort, és már nagyon-nagyon régen elmúlt az az idő, amikor esetleg valami elfogadhatót mondott, amibe bele lehetett kapaszkodni és valamiféle egyrészt-másrészt érveléssel meg lehetett esetleg bocsátani a 80-20%-nyi bullshit arányt. Régen túl vagyunk minden Rubiconon. 100% a bullshit, nincs szükség a szerepből való kibeszélésre.

Vannak azok a végtelenül kínos beszélgetések, amikor már hallgatóként én érzem magam kínosan azért, amit a másik mond, és végső soron azért mert nem értem, mit keresek én itt, hogy kerültem ide. Amikor régi iskolatárs, vagy jó barát meghív egy találkozóra és kiderül, hogy MLM vagy Szcientológia gyűlésre hívtak, esetleg üdülési jogot árulnak. De ilyenek azok a jelenetek is, amikor amúgy értelmesnek tűnő alkalmi ismerős (lakodalmakon különösen gyakori az előfordulásuk) kicsit már kapatosan, zakót levéve a hamarosan elkészülő magyar találmányról vagy a boszniai piramisokról beszél. Orbán Viktor pontosan ez a színvonal. Adomái régen talán szórakoztatóak is lehettek, az egyszeri parasztlegény (nálam a paraszt nem szitokszó) ízes történetei, de ma már átüt az egészen valami más. Kezdetben még Csukás István Torzonborz a Nagy Király figurája jutott eszembe róla, ma már azonban egy Putyin szerű veszélyes alakot látok benne. Kicsit se vicces.

Ha nem hatalmi pozícióban van a beszélő, épeszű ember udvariasan kimenekül az ilyen beszélgetésből. Azért udvariasan mert a bolondot senki nem bántja, ringatja magát az általa teremtett világban. De Orbán Viktor olyan kocsmai hős, akinek asztala körül rendre ottmarad mintegy 2 millió ember és ehhez már csak néhány cinikus hatalomtechnikus kell (egyikük kétségkívül ő maga), akik miniszterelnököt csináltak belőle. Haaa-rmaaad-szooooorrraaaa. Innentől van az, hogy az ember nem asztalt vált, hanem elhagyja a kocsmát.

És igen, én most lesz egy éve, hogy elhagytam ezt a metaforikus kocsmát. Nekem és a családomnak Orbán Viktor már médiaesemény csupán, egyetlen gombnyomással egy egész más világ egészen más hírei ugranak fel. Ha kilépek az ajtón ez a világ fogad. Egy világ, ahol kocsmai adomázók nem lehetnek miniszterelnökök. És ahol a miniszterelnök kertje végébe nem épít senki állami pénzen stadiont neki. Így is szinte elviselhetetlen érzés, hogy a saját hazámból ez lett.

Nem tudom mikor lesz az, amikor helyére kerül a szó és annak jelentése. Nem a sok elfecsérelt milliárd a legnagyobb veszteség. Hanem ez. Hogy bármi, ami elhagyja a száját, annak a legtöbb esetben éppen az ellenkezője igaz. A handabanda diadala.

Munka alapú társadalom. Igen. A svéd az az. 77%-os a 20-64 év közötti korosztály foglalkoztatási rátája. Hollandiáé 71%, Svájcé 76, Dániáé 72 hogy csak a hanyatló liberális nyugatról említsek pár példát. Az észteknek nincs bajuk a liberalizmussal, munka alapú társadalom van. 70%-os a foglalkoztatás és nem közmunkásokkal. A miénk nem munka alapú társadalom, és ennek egyik legnagyobb akadálya az a mindent felemésztő állami korrupció, ami lehetetlenné tesz bármilyen szabad (értsd államtól független) vállalkozást.

De a liberális jelentéséről most sorvezetőt is kaptunk. A szabadság a baj. 1989-ben még nem volt olyan nagy baja a szabadsággal Orbán Viktornak. A tatabányai Népházban hallgattam gyújtó hangú beszédét a szabadságról. Akkor az orosz csizmától akart szabadulni, ma azt hiszi az ő csizmájára van szüksége a magyaroknak. Valójában azonban most sincs baja a szabadsággal. Nem tudom van-e még ember az országban rajta kívül, aki ennyire nem bírja elviselni ha (döntési) szabadsága bármi vagy bárki által korlátozva van. Ha a csúnya liberális az erősek által meghatározott szabadságot jelenti, ahogy ő mondja, akkor ma Magyarországon egyetlen liberális ember van, őt úgy hívják Orbán Viktor. Mindenki más szabadsága ugyanis, nagyon úgy néz ki, tőle függ.

És megint…már megint Szingapúr. Mivel a feleségem szingapúri egyfajta küldetéstudatot érzek, hogy felhívjam a figyelmet arra:

Magyarország messzebb van ma Szingapúrtól mint valaha. Hogy miért nem lettünk mi Európa Szingapúrja, azt majd három éve részletesen kifejtettem itt.

Meddig megy még ez a parasztvakítás én nem tudom. Számomra már elviselhetetlen. Nincs bennem megértés, elfogadás sincs, és nincs ezzel mit kiegyezni való. Ez egy kocsmai handabanda, bolond, aki felül neki.