Az egyház és a felhőkarcolók

Tallinn legmagasabb felhőkarcolójának építésébe kezdett az Észt Lutheránus Egyház. Ördögi terv mondhatnánk, mert valahogy a felhőkarcolók annak a vadkapitalista világnak a letéteményesei amihez képest az egyházak sokak számára az értékek és az emberség utolsó szigetei maradtak. Nekem legalábbis ez volt az első gondolatom.

(a fotón látható jelenlegi felhőkarcolók tőszomszédságában épül majd az eddigieknél is magasabb épület. Most egy szálloda, a Swissotel a legmagasabb a maga 117 méterével)

Ráadásul a tervezett 33 emletes, 130 méter magas felhőkarcoló egyáltalán nem templomként vagy más egyházi funkció számára épül, hanem irodák, kereskedelmi egységek és lakások lesznek benne. Magyarán szólva a beruházás egy klasszikus ingatlanbiznisz.

Aztán elgondolkodtam azon, hogy vajon az ördögibb-e amikor egy egyház saját bevételekből, – hogy stílusosan fogalmazzak – a rá bízott tálentumokkal sáfárkodva tartja el magát vagy az amikor az adófizetők pénzén az államot megpumpolva osztja az igét?

A szabad vallásgyakorlásról az észt alkotmány rendelkezik. Ez világosan kitér arra, hogy nincs hivatalos államvallás, és habár az 1993-as és 2002-es egyházakat érintő szabályok megalkotásánál a nagyobb egyházak tettek erre kísérletet, nincs különbségtétel történelmi egyházak és egyéb felekezetek között. Ennél is fontosabb azonban a másik egyértelmű mondat a jogszabályban: minden észtországi felekezet önfenntartó.

Innentől nem túl bonyolult a képlet. A saját kontójára mindenki azt csinál amit akar. A woodoo-tól a katolikusig. Amikor ideköltöztem hamar feltűnt, hogy az egyház messze nem olyan aktív a szociális ellátás területén, mint napjainkban Magyarországon vagy mint Lengyelországban. Ez nem csak annak köszönhető, hogy itt a lutheránus egyház volt a vezető vallás, hanem annak is, hogy az egyház történelmileg inkább a balti német nemességhez kötődött, akik az észtek szemében ugyanolyan megszállók voltak itt, mint az őrajtuk uralkodó dánok, svédek és oroszok. Amikor Észtország először kivívta függetlenségét különösen érzékeny volt a vallási és etnikai kisebbségek jogaira, lévén az újdonsült többségi társadalom maga is évszázadokig elnyomásban élt. Erről hosszan írtam az észtországi holokausztról szóló bejegyzésben. De érzékenyek voltak az észtek arra is, hogy történelmi előjogokra hivatkozva egyik egyház se kerekedjen felül. Mivel az erős német kötődésű lutheránus egyház az észtek szemében történelmileg egy elnyomó hatalom letéteményese volt, habár próbálták, nem tudtak privilégiumokat elérni.

Maradt tehát a felhőkarcoló építés. A már meglévő egyéb ingatlanjaik hasznosításából (bérbeadásából) származik az egyház legnagyobb bevétele, a többi pénzt egyházi adóként a tagoktól, illetve adományokból vagy pályázatokból szedik össze. Ez utóbbi fele (összegszerűen olyan 600.000 euró évente) állami forrás. Az egyház, mint bármilyen más civil szervezet indulhat szociális, oktatási, egészségügyi vagy kultúrális pályázatokon, kapnak pénzt esetleg műemlékvédelemre, de hitéleti tevékenységet, beleértve az egyházi személyek jövedelmezését, az állam nem finanszíroz. A felhőkarcoló megépítéséhez szükséges igen jó helyen fekvő belvárosi telek amúgy az itteni rendszerváltás után kárpótlásként került a lutheránus egyház tulajdonába. Magyarán szólva Észtországban is megtörtént a kommunizmus utáni kártalanítás, a különböző egyházak jelentős ingatlanvagyont kaptak vissza, azonban ezt követően maguknak kellett ezzel az ingatlanvagyonnal gazdálkodniuk és magukat eltartaniuk. A jelek szerint meg is teszik.