Annyit

A hatalom arcai

Habár sok jelenség mindig is zavart, csak mióta egy másik országban élek tudatosult bennem mennyire le vagyok ragadva a hatalom különböző megjelenési formáinál, mennyire természetesnek veszem azokat és kerek pupillákkal bámulok, ha valami mást látok.

Az egyetem képviseletében részt vettünk tegnap az észt parlament szociális bizottságának ülésén. Egy nemrég befejezett nemzetközi kutatásunk eredményeire voltak kíváncsiak, illetve egész pontosan arra, hogy a kutatás milyen esetleg hasznosítható tanulságokkal szolgál a most zajló szociális reformokhoz. Már ez a mozzanat is figyelemreméltó, nem vagyok hozzászokva, hogy ezen a szinten kíváncsiak konkrét kutatási eredményekre. Itt pedig ez meglehetősen gyakran előfordul, a minisztérium képviselői rendszeresen járnak be az egyetemre.

A parlament épülete tallinni léptékkel mérve egy elegáns XIX. századi épület, erősen emlékeztet engem a budapesti városházára. Az épület előtt és az épületben sincs díszőrség, az ilyen turistacsalogatós, őrségváltásos, kezet rázással fogadásos események inkább a köztársasági elnök hivatalához köthetőek, ami egész máshol, a Kadriorg parkban van.

Toompea-Castle-Palace-square-Baroque-Palace-east-wing-Estonian-Parliament-Tallinn-Estonia-01

A szociális bizottság ülése a parlament épületében volt. A belépés az otthoni viszonyokhoz hasonló. Rajta kell legyél a meghívottak listáján, látogatókártyát kapsz, aztán detektoros kapun kell átmenni. Ehhez van egy hölgy az üvegablak mögött, aki a digitális igazolványodat lepityentve azonosít, majd kiadja a látogató kártyát és egy beléptető biztonsági őr.

Az épület belülről meglehetősen puritán, engem a budapesti szociális minisztérium akadémiai utcai épületére emlékeztet. Fa borítású lépcsők és falrészek keverednek a modern liftekkel és irodaházakra jellemző színes szőnyegekkel. Stílusában eléggé eklektikus.

A parlament szociális bizottsága gyakorlatilag egy irodában húzza meg magát. Én életemben nagyon sok budapesti kerületi önkormányzat és egyszer egy tatabányai önkormányzati szociális bizottsági ülésen jártam. Egyik sem volt ilyen kicsi. Szocreál, világosbarna irodai asztal körül ül meglehetősen szorosan egymás mellett 11 bizottsági tag. Az asztalfőnél a bizottsági elnök, vele szemben két szék a meghívott vendégeknek. Az elnök jobbján a szoba másik felét a titkárnők asztalai foglalják el, ők az egész ülés alatt ott ültek és dolgoztak. A falon nincsenek nagy festmények, fotók, nincs súlyos zászló, csak rengeteg laptop mindenkinél. A jelek szerint a világon mindenhol a philips szállítja ezeket a nyomogatós magunkhoz hajthatós mikrofonokat az asztalon.

A falnál, ahogy otthon is sok helyen, székek vannak kirakva, amin a gyakornokok, a soron következő meghívott vendégek, újságírók, tanácsadók ülnek. És tegnap a miniszter.

Ültünk a falnál várva a sorunkra és csak amikor két óra múlva mi jöttünk végre, felállva vettem észre, hogy a miniszter úr ott ült végig a sorban. Mellette a tanácsadója másik oldalán egy szorgosan jegyzetelő gyakornok. Ezek a falhoz helyezett székek abban a kis szobában amúgy olyan szűkösen voltak, hogy a vállunk egymáshoz ért és ha valaki kinyújtotta a lábát akkor beleütközött az asztalnál ülő bizottsági tagokba.

A miniszter kétszer szólalt meg, mindkét alkalommal ki kellett várnia a sorát, és mivel nem az asztalnál ült, lévén nem bizottsági tag, meg kellett várnia míg valaki ad neki mobil mikrofont. Ha nem tudom, hogy ő a miniszter azt hiszem, hogy valamelyik családsegítő vezetője. A nyelv informális, az észt politikában a hivatalos üléseken is keresztnéven szólítanak mindenkit, a nyelvhasználat is informális, sok a vicces megjegyzés, ugyanakkor mára már megtanultam, hogy Észtországban nagyon szakmaiatlannak számít, ha valaki az érzelmei mentén nyilvánul meg. Az az alapszabály, a munkahelyi kommunikációban is, hogy a tények eladják magukat az érzelmi viszonyulásodat a témához nyugodtan megtarthatod magadnak. Ez mondjuk igen kedvezően hat a munkahelyi hatékonyságra, az idő és az energiák 70-80%-a nem a személyes viszonyok alakítására, hanem a munkára megy el. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek komoly feszültségek akár, de az a nagy szarkavarós játszmázás, az itt nagyon visszatetsző.

Nem először csodálkozom rá erre a szokatlanul lapos hierarchiára Észtországban. Van itt valami pragmatikus puritánság, hiányoznak a nagy birodalmi kellékek, nincs akkora jelentősége a szimbólumoknak és a történelmi hivatkozásoknak. Ebben talán a köztársasági elnök képvisel kicsit más vonalat, ő szeret azért nagyot mondani, de az ő szimbólumvilága sem vissza, hanem inkább előremutató. A moderm e-stonia képviselőjének tartja magát, bárhova megy az ország tényleg hihetetlenül modern elektronikus kormányzásáról beszél és eköré szövi a nagy szavakat.

 

 

Megosztás