Sok tekintetben joggal tarthatjuk Észtországot bezzeg országnak, a szociális ellátás rendszere azonban nagyon nem tartozik ide.

A többi balti országgal szinte versengve egymással, ebben a régióban költenek GDP arányosan a legkevesebbet jóléti kiadásokra, Észtország erősen piacbarát (neoliberális) társadalom és gazdaságpolitikája folyamatosan margóra szorítja a szociális kérdéseket és ennek megvannak a látható következményei is. Hatalmasak az egyenlőtlenségek, a hasító Tallinn és környéke, valamint a vidék között, olyan nagyok a különbségek, mintha nem is ugyanabban az országban lennénk.

Mégsem bánom, hogy én éppen ezzel a területtel foglalkozom, pont ebben az országban, mert így nem az van, hogy „beleülök a tutiba” anélkül, hogy én ehhez bármit hozzátettem volna, hanem nagyon is van mit tenni.

Két videót készítettem eddig ebben a témában, és a terveim szerint egy egész sorozat lesz belőle, lépésről lépésre végigkísérve hogyan zajlik az innováció egy olyan területen, ami nem éppen az innovációról híres.

Az első videó a minisztérium terveiről szól, arról miképpen próbálnak csatlakozni egy olyan nemzetközi hálózathoz, aminek segítségével idős emberek életminőségét javíthatják a modern technológia segítségével:

A második videóban pedig azt járom körül, miképpen kezd együttműködni az egyetem és a privát szféra a szociális innováció területén:

Mindkét videó ötletekről, elképzelésekről, egyeztetésekről szól, de reményeim szerint rövid időn belül a megvalósításról is beszámolhatok.