Tudomány, kutatás-fejlesztés, felsőoktatás

Riga, Lettország. Az északi és balti országok doktori iskoláinak nyári egyetemén veszek részt, és ez adott alkalmat egy újabb videó-bejegyzés készítésére, amiben a magyar és az észak-európai felsőoktatás viszonyait hasonlítom össze a saját élményeim alapján.

Nem véletlen a helyszínválasztás. Tudatosan egy étteremben, készítettem a felvételt olyan hangulatban, mintha beszélgetnék valakivel egy sör mellett. Még mindig kísérletezegetek azzal, hogy belőjem ezeknek a videóknak a stílusát. Amikor visszahallgatom, mindig van egy hiányérzetem. Az egyetemen ahhoz vagyok hozzászokva, hogy nálunk 2×1,5 órás előadások vannak, tehát amikor feldolgozunk egy témát három óra áll rendekezésemre. Ráadásul ez olyan 6-7 alkalommal egy félév során ugyabban a témában. Van idő tehát árnyalni, kifejteni a részleteket, körbejárni az ellentmondásokat vagy akár két teljesen ellentétes nézőpontból megközelíteni ugyanazt a témát.

A videókban erre nincs lehetőségem, a helyszínnel és a kellékekkel üzenni szeretnék. Azt, hogy ez egy spontán szöveg, alig vágtam rajta valamit. Jegyzeteket azért készítettem, hogy ne csapongjak, lejjebb szorítsam az időt. De még mindig messze vagyok a 15 perces céltól, ez a videó is majd 30 perces lett. Egyelőre képtelen vagyok rövidebbre fogni. Így is annyi minden kimaradt, és olyan meredek állítások vannak kifejtés nélkül, hogy valamit kezdenem kell az elvarratlan szálakkal.

Legyen ez tehát egy kocsmai/kávéházi beszélgetés annak minden esetlegességével, pontatlansággával, elkent utalásaival.

Ebben a bejegyzésben a következő témák merülnek fel:

– A magyar társadalomtudományok elmélet-központúsága, mély, kritikai intellektuális tartalma.
– Ezzel állítom szembe az észak-európai (beleértve az észt) pragmatikusságot, gyakorlat-közeliséget és fejlesztés-központú felsőoktatás értelmezést.
– A bejegyzés végén leszögezem, hogy én valahol a kettő között állok. Nekem sokat jelent az a képesség, hogy történeti és elméleti léptékben képes vagyok átlátni rendszereket és jelenségeket, mindig van bennem egy kritikai hajlam, amiben tudom kívülről látni a dolgokat. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom azt az észak-európai pragmatizmust (engineering culture), amiben -izmusokkal való elméti dobálózás és hitviták helyett nagyon hamar a konkrét tettek és cselekvés mezejére lépnek, fejlesztések, modellkísérletek, pilotok formájában a gyakorlat talajára ültetve azt, amiről olyan sokat beszélnek, vitáznak.