Annyit
A globalizációnak ezzel vége? Néhány gondolat Putyin inváziójáról
79% Év végéig még 21 125 027 forint hiányzik a költségvetésünkből. Támogasd az Átlátszó tényfeltáró munkáját! atlatszo.hu/tamogatom Elég sok...
Annyit
Magyar közélet, politika - fogyatékosügy és pszichiátria - Szingapúr, Örményország, Észtország
Ságvári utcában lakom
4
A Ságvári Endre utcában lakom. 1981 óta, tehát éppen 30 éve ez a bejelentett lakcímem. A 90-es évek végéig, amikor valahova be kellett diktálni a címem, az ügyintézők azonnal értették miről van szó, sokszor én csak annyit mondtam Ságvári utca, de a papírra ők magától kiírták Ságvári Endre. Úgy 10 éve átfordult ez a dolog, és egyre többen értetlenül visszakérdeztek „Sárvári?” vagy „Ságvári mi?”.
Nem először, de megint felmerült, hogy le kéne cserélni az utcanevet. Az első gondolatom az volt, hogy a faszom..nincs kedvem rendőrségre vagy mit tudom én hova menni új lakcímkártyáért.
Nincs megnyugvás. Mi nem tudunk olyat. Gyerekkoromban semmit nem tudtam Ságváriról. Illetve dehogynem…”KIMSZ-esek vágtak hajdan-e tájnak, élükön a Ságvári járt.” KIMSZ-esek, vagy DIMSZ-esek sose tudtam énekeltem elkenten, beleveszve a tömegbe. Egyik se és másik se jelentett semmit, ahogy Ságvári sem. Fogalmam sem volt ki ez az arc, de valami úttörővezetőnek képzeltem, aki elől megy a kiránduláson.
Akkor még nem volt wikipédia, magamtól meg valahogy nem rohantam a könyvtárba, hogy utánajárjak. Én mással voltam elfoglalva, Csillagok Háborúja kártyákat gyűjtögettem.
Erős állkapcsú, okos tekintetű jogász. Spitzer az eredeti neve, egész jómódú családból származik, tényleg elől ment az úttörő kiránduláson olyannyira, hogy 31 évesen számára végzetes lövöldözésbe keveredik a csendőrökkel a mai Remízben. 1944 nyarán, nem sokkal a német megszállás után és nem sokkal a nyilas hatalomátvétel előtt.
A csendőrt, aki lelőtte 1959-ben elítélik és kivégzik, 2006-ban ha jól emlékszem rehabilitálják. Ságvárinak, mint nálunk is, vannak még utcái, de Debrecenben például eltávolították emléktábláját.
Minden benne van ebben a történetben, ami mi vagyunk. Ijesztő, hogy tényleg minden. Én igazából ezért hagynám meg az utcanevét, mert minden benne van.
Az ijesztő az, hogy ha a jobban dokumentálható történelmi korszakokra visszanézünk, tehát a XX. század kezdete óta, mindegy, teljesen mindegy milyen hatalmi és ideológiai berendezkedés volt, egy könyörtelen, kiengesztelhetetlen mechanizmus mindig azonnal életbe lépett.
Az egyetlen, itt mindig is működő alapképlet ez miszerint egy felülről vezérelt ideológiát, történelem és világértelmezést a szájakba adunk, és ennek mentén az embereket azokra és ezekre osztjuk. Ez a világkép nem választható opcióként kerül aztán bevezetésre, hanem erőszakosan rákényszerítik mindenkire. Ettől kell itt folyamatosan megszállni a médiát, a kultúrát, az oktatást, de még a hálószobákat is olykor.
A végeken bevetésre kerülnek a Cserny Józsefek, a különítményesek, a nyilasok és államvédelmisek, a gárdisták és a cigányokra lövöldöző sorozatgyilkosok, tömegoszlató, ujjperctördelő szemkilövők. Mindig van elszámoltatás és megszámoltatás, B-lista, kulák lista, Kubatov lista.
Megbékélés az nincs.
Bibó azt mondja nem szabad félni. Ezt jelenti a demokrata. De hol látsz Te itt egyetlen demokratát is? Nekünk az nem megy. Bármit találunk ki, még azt is, amit eddig demokráciának hívtunk az is csak mosolyogtató utánzata annak. Mi csak megsemmisítő táborokban tudunk gondolkodni. Azok megsemmisítik ezeket, elégetik vagy éppen csak margóra teszik a könyveiket, lecserélik az utcaneveiket, lefestik vagy ledöntik, vagy felrobbantják a szobraikat, ellopják a csontjaikat, kivégzés után fejjel lefelé hátrakötött kézzel eltemetik őket, vagy belelőnek sörétes puskával egy sötét éjszakán a falu szélén. A megsemmisítés, a semmissé tétel, az eltávolítás, a sose létezett, sose volt igaz, nem úgy volt az, nem úgy lesz az és ne merj mást gondolni.
Ez a mi XX. századunk és így indul a XXI. is.
De lehet, hogy máshogy nem is lehet. Jaj a legyőzötteknek, és a győztes mindent visz. Történelmet, világmagyarázást, ideológiát, berendezkedést, a helyes viselkedés mintáját, vallást, utcaneveket, szobrokat, szavakat és tiltott szavakat, médiát, és katedrát, színházat és pozíciókat. Lehet az egyetlen tragédiánk, hogy túl sok a győzelmünk, mert nem vagyunk elég egyformák, senki nem elég erős, hogy legalább 200 évig kitartson. Tehát mégiscsak a Dunába kéne lőni, vagy minimum elhajtani az ország egyik felét, harmadát…..nem tudom. Mert lehet csak 5 millió maradna, de az micsoda ötmillió lenne.
Valamiért azt érzem, az a megmaradt ötmillió is azonnal hasítaná magát kékfülűekre és zöldkezűekre. Ugyanis az ilyen felülről vezérelt, világmegmondó rendszerek másik legfontosabb lételeme az ellenségkép. Enélkül nincs legitimitása az erőszaknak. Azt nem lehet mondani, hogy gondold EZT mert ezt akarom, mint Torzonborz a nagy király a Süsüből. Ezt csak úgy lehet eladni, hogy aki AZT gondolja az a hitetlen, a múlt embere, az az ellenség. 20-30 évet egybe nem bírt itt ki még senki, mert még a 40 éves szocializmust is kettévágta valahol 1956, és most is úgy tűnik, valami más kezdődik, újra váltunk.
Nálunk azért végtelenül érdekes és fontos a történelem, mert nem halott tudomány. Nem valami magasztos eszmeként vagy intellektuális tartalomként él itt bennünk, hanem folyamatosan áthangolandó feladatként. A félelem tartja életben a történelmet, igazodnunk kell 20-30 évente valamihez, ami mint egy puzzle újra összerakja ugyanazt a képet csak mindig másként, mindig az előző tagadásaként. A történelem, az ideológiák, eszmék, elméletek nem léteznek a maguk bonyolult szövetében ezek mindig kapnak egy aktuális ikonizált értelmezést, ami a pillanatnyi igazodási pontok mentén visszamenőleg írja át az eseményeket. Az események pedig a maguk tökéletlenségében pont olyanok, hogy így is, úgy is lehet nézni őket. Az egyéni értelmezések azonban nem megengedettek. Bele kell mennünk egymás fejébe, néha csákánnyal, néha elég az oktatás vagy a propaganda is, hogy ott rendet rakjunk.
Túl sokáig élünk, az is baj szerintem. Ha olyan 20-30 év lenne az átlagéletkor, akkor nem kéne annyit fáradni ezzel az örökös átprogramozással. Csak a gond van vele komolyan, hogy emberek is élnek egy országban.
Megosztás
Ajánló
2022. március 6. 10
Annyit
Gesztenye ostrom előtt
Valahol olvastam, hogy 1944-ben Budapest ostromának előestéjén, amikor az oroszok már bekerítették a várost, a lakosok még sült gesztenyét vásárolva...
Annyit
Közösségfejlesztés a szingapúri lakótelepeken
Szingapúr sokszor emlékeztet engem a kádári Magyarországra csak jobban sikerült. Az állami bérlakásrendszeren alapuló szingapúri lakótelepeket aprólékosan megtervezik és évtizedek...
Annyit
Bevándorlásellenesség a bevándorlók országában
A globális kereskedelem fellegvárában Szingapúrban, az itteni viszonyokhoz képest meglepő intenzitással feszül egymásnak a helyi (heartlander) lakosság egy része és...