Annyit
A globalizációnak ezzel vége? Néhány gondolat Putyin inváziójáról
79% Év végéig még 21 125 027 forint hiányzik a költségvetésünkből. Támogasd az Átlátszó tényfeltáró munkáját! atlatszo.hu/tamogatom Elég sok...
Annyit
Magyar közélet, politika - fogyatékosügy és pszichiátria - Szingapúr, Örményország, Észtország
A Király beszéde
4
Nagyon jó mozi. Valahogy olyan ügyesen lett komponálva, hogy két síkon is adott nekem valamit. Habár olvastam már néhány éles kritikát azóta a film történelmi szálairól (pl. Churchill viszonyáról Albert herceghez és VIII. Edwardhoz), mégis nagyon érdekes volt elkapni az utolsó birodalmi évek hangulatát. Van ebben az Angliában valami tényleg mély kötődés a királyi családhoz, ami mint egy messzi ködbe nyúló lánc köti össze őket és saját múltjukat. A most uralkodó Erzsébet királynőben éppen úgy ott van még nagyapja sőt méginkább dédanyja birodalma, ahogy Diana hercegnő paparazzis halála, vagy Vilmos herceg modern celebházassága.
Az igazi szál, amiért mindezt leírom a beszéd-terápia szála, ami igazából a fővonal magában a filmben is. Valahogy nagyon jól találta el a mozi azt a folyamatot, ami a két ember között zajlott, és ami azt hiszem minden terápiának a lényege (kéne hogy legyen).
A pszichoterápia használ egy fogalmat, amit RAPPORT-nak hívnak. A wikipedia angol veziója valahogy így írja le:
A Rapport a tudatalatti kommunikáció egyik legfontosabb formája. A közösség élményét termeti meg, azt a helyzetet, amikor a beszélő felek szinkronban, azonos hullámhosszon vannak.
Amikor először hallottam a fogalmat nem estem hasra tőle, és most is elsősorban az az érzésem, hogy megint egy szó, aminek a jelentését valószínűleg mindenki megélte már, mégis kellett gyártani egy kellően béna és ijesztő szakkifejezést, amit csak a beavatottak értenek mintegy magukhoz is ragadva tartalmát.
Annyiban tényleg különleges jelenségről van szó, hogy szinte közhelyszerű szavakkal azonnal le lehet írni, ám megvalósítani annál nehezebb. Legkevésbé tapasztalataim szerint azok képesek rá, akik ezt tanulják, és erről kapnak diplomát, tehát éppen a terapeuták és mindenféle segítő szakemberek.
Számomra egyértelmű, hogy két ember között semmi jó nem születhet enélkül az érzés nélkül. Semmi pozitív, építő és kreatív. Ahhoz, hogy „közös hullámhosszon legyünk”, ahhoz találkoznunk kell. Nem csak fizikailag, hanem olyan Levinas-i értelemben is.
Ez pedig egy kétszereplős történet. Azt hiszem a filmben Lionel Logue (a beszédtanár) és Albert herceg viszonya nem a terapeuta zsenialitását írta le, nem ő, hanem az ő találkozásuk volt sikeres. A kombináció, amit ők ketten alkottak teremtett egy olyan atmoszférát, ami nagyon gyümölcsöző volt mind a herceg, mind Louge számára. Ha neki nem lenne az egy ilyen találkozás, akkor valószínűleg nem csinálná ezt a munkát, vagy úgy csinálná, mint egy prostituált.
Van egy jelenet a filmben, amikor kiderül Logue-nak semmiféle diplomája, végzettsége, papírja nincsen arról, amit csinál. A segítő szakmák hazug ígérete az, hogy technikákat, módszereket kreálnak, iskoláik, kiképzőik azt ígérik tanítványaiknak, amennyiben ezeket elsajátítják és a protokolloknak megfelelően alkalmazzák, akkor garantált a siker. Levizsgáznak hát és papírt kapnak arról, hogy ők ezt tudják csinálni, és onnantól most már ők ígérik azt klienseiknek, pácienseiknek, ügyfeleiknek, hogy valami olyasmit tudnak, ami garantálja a sikert.
Ilyen összefüggés azonban nincs, ez egy olyan nagyüzemben űzött illúzió, amitől a fejlettnek tekintett világban létrejöttek ugyan középosztályos munkahelyek milliói, ám egyúttal valahol szinte menthetetlenül elferdült az, amit a segítés és főleg a segítő kapcsolat jelent.
Nekem már a hideg futkos a hátamon, amikor meghallom a jól felépített technokrata szövegét a segítő szakmáknak, amikor protokoll fetisiszták a tudás és a szakszerűség magabiztosságával vesznek ki mindent egy kapcsolatból, ami emberi és egyben kockázatos persze. Visszatérő élményem, hogy azoknak az emberi kapcsolatoknak a természetéről, amik segítségére is vannak a benne lévőknek, sokkal inkább a szépirodalomból vagy éppen az olyan filmekből, mint a Király beszéde lehet meríteni, mint a segítő szakmák modern tankönyveiből.
Én azt hiszem nincsenek technikák, csak találkozások vannak. A technikák lealacsonyítóak. Abban az értelemben mindenképpen, hogy azt a hamis képet közvetítik, én képes vagyok valamit tenni veled, meg tudlak változtatni téged, ki tudlak húzni a bajból, csak bedobok pár trükköt, amit tanultam és csiribú-csiribá. Ilyen olcsón azonban senki nem ússza meg a találkozást. Vagy azért lesz drága, mert hazugság az egész, kidobott pénz és önsorsrontó ripacskodás, vagy azért mert nincs belemerítkezés a küzdelem és dráma nélkül.
Logue nem tudta megspórolni még Anglia hercegének sem, hogy az megküzdjön izmaival és démonaival, és semmilyen diploma, szaktudás, technika nem tudta garantálni erőfeszítései sikerét, annak záloga Albert herceg maga volt. A kiváló terapeuta ugyanolyan hamis mítosz, mint a kiváló szerető, mert a partnere nélkül egyik sem lehet azzá. És a film nekem azért tetszett nagyon, mert párosukban valahogy átjött ez a közös munka.
79%
Év végéig még
21 125 027 forint
hiányzik a
költségvetésünkből.
Támogasd az Átlátszó
tényfeltáró munkáját!
Megosztás
Ajánló
2022. március 6. 10
Annyit
Gesztenye ostrom előtt
Valahol olvastam, hogy 1944-ben Budapest ostromának előestéjén, amikor az oroszok már bekerítették a várost, a lakosok még sült gesztenyét vásárolva...
Annyit
Közösségfejlesztés a szingapúri lakótelepeken
Szingapúr sokszor emlékeztet engem a kádári Magyarországra csak jobban sikerült. Az állami bérlakásrendszeren alapuló szingapúri lakótelepeket aprólékosan megtervezik és évtizedek...
Annyit
Bevándorlásellenesség a bevándorlók országában
A globális kereskedelem fellegvárában Szingapúrban, az itteni viszonyokhoz képest meglepő intenzitással feszül egymásnak a helyi (heartlander) lakosság egy része és...