2011. április elsejéig lehetett véleményezni a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásának stratégiájáról szóló előterjesztést. A stratégia teljes terjedelmében elérhető itt:
http://www.box.net/shared/j27j2l48qt
A véleményezés úgy zajlik, hogy egy minisztériumi e-mail címre lehetett eljuttatni a véleményt. Hogy ezen túl mi történik aztán a hozzászólásokkal, arról nincs információ. Ezért úgy döntöttem, hogy nyilvánosságra hozom az általam írt véleményt.
Ide az összefoglalásból szerkesztettek egy rövid részt, mert a teljes verzió emészthetetlenül hosszú egy blogbejegyzésnek. Ebből persze sokminden nem fog kiderülni, de akit részleteiben érdekel elolvashatja teljes terjedelemben itt:
http://www.box.net/shared/j9ezy6u39a
Összefoglalva
Stratégiai fontosságúnak és üdvözlendőnek tartom a koncepciót, melynek értelmében az ellátórendszer jövőbeli alakításánál a hangsúlyok a lakókörnyezetbe integrált ún. közösségi-alapú szolgáltatási formákra kerülnek át, a lakhatás, a nappali tevékenységek, az oktatás és a munkavállalás terei szétválnak egymástól, s a létrejövő új szolgáltatások igénybevételének alapja az ellátottak önálló döntése lesz.
A kitagolási stratégia valójában egy kormányhatározat előterjesztése. Ez erős politikai elkötelezettséget jelent. A stratégia legitimitásához, – amennyiben az elfogadásra kerül – nem férhet kétség.
Komoly előrelépésnek tartom, hogy a jelenlegi stratégia helyzetértékelésében képes szembenézni a múlttal. Először olvasom kormányzati dokumentumban, hogy képes a döntéshozó szembenézni a korábbi fejlesztések kudarcaival és tévedéseivel, a létrejött fejlesztésekről megállapítani, hogy azok gyakorlatilag a korábbi szemlélet továbbhordozói, nem pedig a megújulás letéteményesei lettek.
A kitagolás tényén felül érdemi előrelépés történik a közösségi-alapú lakhatási formák megteremtése terén is. A stratégia új szolgáltatási forma, jelesül a támogatott lakhatás bevezetésével számol, mely a korábbinál jóval rugalmasabb lakhatási formákat tesz lehetővé, és remélhetőleg az ilyen megoldások expanzióját hozza.
A stratégia rögzít egy sor fontos olyan alaptételt, melyek alapvetően határozhatják meg az ellátórendszer jövőjét. Ilyennek tekinthetőek azok a gondolatok, miszerint az önálló életvitelt elősegítő szolgáltatások alapvetően az alapszolgáltatásokra épülnek, hálózatszerűen működnek, és hogy a különböző egészségügyi szolgáltatásokat, az oktatás vagy a kultúra intézményeit a fogyatékos személyek a jövőben a lakóövezetben jellemző szolgáltatóknál vehetik igénybe.
A 30 évesnek hirdetett stratégia valójában igazából 3 éves, ugyanis mindössze erre az időszakra szerepelnek benne olyan részletek, amitől a dokumentum még komolyan vehető, jogi és pénzügyi tervnek tekinthető.
Habár a kormányhatározat egyértelmű legitimitást ad majd, közvetlen politikai és szakmai felelősséget senki nem vállal a koncepcióért, az névtelenül került kibocsátásra, s nincs utalás arra sem, hogy mi lesz a sorsa az esetleg beérkező hozzászólásoknak, véleményeknek.
Határidővel ellátott koncepcióval találkoztunk már egyszer a témában, a megvalósításra garanciát azonban az eddigi tapasztalatok szerint egyik lépés sem jelent. A jelenlegi koncepció valódi jelentőségét az fogja megadni tehát, hogy abból mennyi kerül következetesen végrehajtásra.
A kitagolással együtt – annak sikere érdekében – az olyan nagy rendszerekben is alapvető változtatásokat kell elindítanunk, mint a cselekvőképesség hazai rendszere, a megváltozott munkaképességű emberek jogi státusza és foglalkoztatási lehetőségeik, illetve a közoktatás fogyatékos embereket érintő része. Erről nincs szó a stratégiában.
A dokumentum ragaszkodik a max. 50 férőhelyes létszám megtartásához, ami nagy valószínűséggel ugyanúgy a korábbi intézményi szellemiség továbbélésének lesz melegágya, mint az intézmények udvarán létrejött lakóotthonok.
Komoly hibának tartom, hogy a pszicho-szociális fogyatékossággal élő embereket ellátó nagy létszámú intézmények férőhelyeinek kitagolásáról egyetlen szó sem esik a stratégiában.