A Fruit of Care olyan non-profit vállalkozás, melyben a designerek által fejlesztett tárgyakat értelmi sérült emberek készítik.  A figyelemre méltó kezdeményezés mögött az a meggyőződés áll, hogy fogyatékos emberek képesek értéket termelni. A sajnálatra épülő „charity” szemlélet helyett, működő üzleti modellben lehet értékelhető jövedelemhez juttatni az egyáltalán nem értéktelen és haszontalan fogyatékos embereket.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A különböző fogyatékosokat foglalkoztató védett műhelyekkel együttműködve a Fruit of Care munkatársai egy olyan modellt építettek ki, amiben piacképes termékeket ügyes marketinggel értékesítenek elsősorban nagy cégek számára. A termékek javarészt kézművestermékek, ajándékcsomagok, illatszerek, szappanok, papíráruk, lakás kiegészítők. Két világ, valóban gyümölcsöző találkozásáról van itt szó. Az állami dotációkból élő, a piaci viszonyoktól zárt, szociális világ műveltető képzős foglalkoztatását alakítja valódi vállalkozássá a kezdeményezés, átpozícionálva a képtelenség üzenetét magában hordozó fogyatékos fogalmat egy színes, szagos, lakás meleg design világba. A honlap nagyon impozáns, a cikkek, interjúk, facebook bejegyzések, a kiterjedt média jelenlét, a non-profit vállalkozások szakértőjének számító NESST jelenléte egy életképes, modern profi csapat világába vezet minket.

Mégis azt kell mondjam, hogy miközben a kezdeményezés üdítő színfolt a megváltozott munkaképességű emberek teljesen eredménytelen hazai foglalkoztatási megoldásainak palettáján, a Fruit of Care egyik kezével az integráció felé mozdítja, míg a másikkal az általa is kritizált sajnálatra épülő, kirekesztett létben tartja a fogyatékos embereket.

A kezdeményezés tényleg nagyon szép honlapjának címoldalán a következő kifejezések villanak fel, egymást váltva:

–          Design

–          Kézművesség

–          Felelősségvállalás

–          a gondoskodás gyümölcse

Én megálltam volna az első kifejezéspárnál. Ha igaz az alaptétel, amit a szervezet küldetés nyilatkozatában és média megjelenéseiben is rendre hangsúlyoz, miszerint a fogyatékos emberek is értéket képviselnek, piaci értelemben értékelhető, eladható termékeket hoznak létre, akkor itt valóban egy gyümölcsöző találkozásról van szó. Tehetséges designerek és tehetséges kézművesek találkozásáról.

Minden, ami további elem a szervezet kommunikációjában valójában ellentmond ennek az alaptételnek. Ha ezek az emberek, valóban képesek értéket előállítani, valóban minőségi termékeket állítanak elő, magas színvonalon, amit nagy sikerrel lehet értékesíteni a Fruit of Care rendszerén belül, akkor a közöttük lévő kapcsolat szempontjából a fogyatékosság irreleváns információ.

Márpedig a kezdeményezés a fogyatékos zászló alatt, a felelősségvállalás és a gondoskodás jelszavával hirdeti magát, már nevében is, és minden további felhívásában. Arról van szó talán, hogy ezek a termékek mégsem piacképesek, mégsem elég jó minőségűek ahhoz, hogy értékesíteni lehessen őket a piacon, kizárólag akkor, ha úgy hirdetjük őket, hogy ezeket fogyatékos emberek készítették? Tehát valójában nem a minőség, hanem a sajnálat és a felelősségérzet a „selling point”? De úgy is feltehetjük a kérdést, hogy a designerek mégsem elég tehetségesek, és a marketing mégsem elég ügyes, hogy a maga lábán eladják a termékeket, azok kizárólag a fogyatékos kártya kijátszásával válnak a vevő számára vonzóvá? Ha így van, felmerül a következő kérdés, valójában ki is gondoskodik itt kiről? Nem a piacképtelen designereket segítik ki a fogyatékosok, hogy a feléjük irányuló sajnálaton keresztül el lehessen adni amúgy eladhatatlan munkáikat? Akkor itt a gondoskodás és care szavak iránya megfordul, a fogyatékos emberek gondoskodnak arról, hogy a piacon teljesítésképtelen designerek bevételhez jussanak. Kár, hogy ezt a kezdeményezés szervezői nem így értik. De szerintem sem erről van szó.

Nem tartom magam a hazai és nemzetközi ajándék és lakberendezési piac szakértőjének, de a termékeket és a nagyon ízléses weboldalt nézve én egyáltalán nem tartom ezeket a tárgyakat sem design sem kézműves teljesítmény szempontjából piacképtelennek. Tényleg gyümölcsöző találkozás ez, mindössze azt sajnálom, hogy a fogyatékos kártya feleslegesen és kártékonyan van kijátszva a történetben.

Olyan ez mintha egy egyébként jókezű pék, azzal reklámozná magát, hogy két gyereket kell eltartania, vagy fájós gerince van. Vagy átfordíthatjuk másképpen is. A programban résztvevő designerek közül szinte biztos, hogy nem egy átesett már fogászati beavatkozáson. És akkor ki lehetne írni a honlapra, hogy fogászati páciensek és értelmi sérültek találkozásáról van szó. Mellesleg ügyes designerek és kézművesek is. Vagy csak a designerek esetében a fő identitás a termék szempontjából valójában releváns tehetség és szaktudás, miközben a programban bedolgozó kézművesek egy a teljesítményüket – ezek szerint – nem befolyásoló minőségükön keresztül vannak jelen?

Ez nagyon fontos szerintem. A fogyatékos embereket terhelő igazi stigma nem is a valóban létező fiziológiai vagy intellektuális alapállapotuk, hanem az, hogy semmilyen más tulajdonságuk, kvalitásuk nem tud érvényesülni, felszínre, kirakatba kerülni. A fogyatékos ember minden tulajdonsága kizárólag fogyatékossága prizmáján keresztül vehető figyelembe. Márpedig ez nem az alap probléma része, ez közöttünk van. Itt kell életre az ENSZ Fogyatékosügyi Egyezményének új fogyatékos definíciója, ami nem medikális, és nem gyógypedagógiai jelenségnek tartja a fogyatékosságot. Annak hátrányai kizárólag a társas viszonyokban kelnek életre.

A Fruit of Care élő példája ennek. Szerintem itt designerek találkoznak kézművesekkel, azonban a kezdeményezés létrehozói valójában képtelenek az itt releváns tulajdonságon keresztül látni a fogyatékos embereket. A kézügyességükön keresztül. A működő üzleti modell bebizonyítja, hogy kellő odafigyeléssel és szervezéssel egy érzékeny célcsoport esetében is kialakítható olyan munkarend és munkatempó, amivel azok képessé válnak piaci megrendelések teljesítésére.

Számomra ez olyan, mint amikor kisgyermekükkel otthon lévő szülőknek részmunkaidős beosztásokat, rugalmas időkereteket, esetleg speciális munkahelyi egységeket (gyerekfelügyelet) hozunk létre, hogy a munkavállaló leküzdve akadályozottságát képessé váljon a teljesítésre. Mert nem genetikailag vagy morálisan képtelen erre (se nem béna, se nem lusta), hanem a munkakörülmények nem elég rugalmasak ahhoz, hogy az ő élethelyzetében teljesíthessen. A Fruit of Care modellje tökéletesen alkalmas lenne arra, hogy ezt a rugalmatlanságot felszámolja és egy üzletileg gyümölcsöző találkozással bebizonyítsa azt a szerintem valóban igaz tételt, miszerint a fogyatékos emberek értékes tagjai a társadalmunknak. Sajnos a fogyatékos kártya marketing eszközként való kijátszásával a szervezet saját alaptételét cáfolja. Kár érte…