A globalizációnak ezzel vége? Néhány gondolat Putyin inváziójáról
79% Év végéig még 21 125 027 forint hiányzik a költségvetésünkből. Támogasd az Átlátszó tényfeltáró munkáját! atlatszo.hu/tamogatom Elég sok...
„amikor megtudták, nem nyertek, bejött a boltba egy húszas évei végén járó férfi, és közölte, ő igen.” – (forrás)
Egy gyerekkori film élményem jutott eszembe erről a jelenetről, amikor a nyertes pályázó megjelenik a kisemmizett trafikos boltjában.
Olyan 13-14 éves koromban az iskolatévé délutáni adásában láttam egy cseh filmet. Azóta is keresem, ha valaki ráismer a leírásból a filmre, írja meg legyen szíves nekem a címét kommentárban. (köszönöm)
Szóval a film azt hiszem Prágában játszódott a német protektorátus idején. Egy sikertelen ámde igen ambiciózus fiatalemberről szólt, aki úgy érezte, hogy megfogta az isten lábát, amikor a hatóságok neki utalták ki egy idős zsidó hölgy belvárosi méteráru boltját az árjásítás jegyében. Magabiztosan, tervekkel tele ment átvenni a boltját, ám azzal szembesült, hogy az idős, szinte teljesen süket néni semmit sem tudott az egész árjásításról és értetlenkedve kérdezte mit keres a fiatalember a boltjában.
Volt ott egy ismerőse a néninek a boltban, aki nagyon is értette miről van szó. Körbevezette a fiatalembert, kihúzogatta a szinte teljesen üres fiókokat és megmutatta, hogy itt ugyan nem talált zsíros falatra, a szerencsétlen néninek ez az egyetlen vagyona, a kis üzlete. Az élete inkább, mintsem az üzlete lenne. Ha nem akarja megölni, hát húzza ki mellette segédként azt a kis időt, amíg az asszony meghal, aztán csinálhat az üzlettel, amit akar. A fiatalember megsajnálta az idős hölgyet, képtelen volt kiűzni az üzletéből. Elkezdett egy kettős játékot.
Minden nap úgy ment haza, mint boldog újdonsült bolt tulajdonos, a felesége nagyon büszke volt rá, tervezgetett már ő is, mit kezdenek az ölükbe hullott szerencsével. A férfi nem mondta el neki azonban, hogy nem vette át a boltot. Hallgatott az idős nő barátjára, és beállt hozzá segédnek, miközben papírja volt arról, hogy övé az üzlet. A film egyik drámai csúcspontja volt, amikor a feleség egy hirtelen jött ötlettől vezérelve belátogatott ura boltjába….innentől nem spoilerezek, ha valaki ráismer a filmre és elárulja a címét én is megnézem még egyszer, mert nem emlékszem a végére.
Az jutott eszembe, vajon az újdonsült trafik tulajdonosok közül, hány olyan lehet, akiket megérintett azoknak a sorsa, akiket most mindenféle valódi piaci verseny nélkül kiütnek a tulajdonukból?
Számomra a trafik történet egy döbbenetes látlelete ennek az országnak. Hogy simán van 5000 olyan ember, akik szemrebbenés nélkül kiforgatnak másokat a tulajdonukból és ezt képesek messziről is jól látható barna (a színválasztás találó) logóval cégérként hirdetni. 5000 mini terror házát jelöl a T betű ezekben a logókban, azt a sajnos most már hagyományosnak tekinthető magyar szokást, hogy itt a saját teljesítményre képtelen kisember az állam segítségével kisemmizi a másik kisembert. És ennek logója most ott lóg minden sarkon az arcunkba…élvezzük együtt a látványt…
ps.: az érkező kommentároknak hála rátaláltam a filmre. Kis kereséssel meglett a magyar verzió is (köszönöm!):
79% Év végéig még 21 125 027 forint hiányzik a költségvetésünkből. Támogasd az Átlátszó tényfeltáró munkáját! atlatszo.hu/tamogatom Elég sok...
Valahol olvastam, hogy 1944-ben Budapest ostromának előestéjén, amikor az oroszok már bekerítették a várost, a lakosok még sült gesztenyét vásárolva...
Szingapúr sokszor emlékeztet engem a kádári Magyarországra csak jobban sikerült. Az állami bérlakásrendszeren alapuló szingapúri lakótelepeket aprólékosan megtervezik és évtizedek...
A globális kereskedelem fellegvárában Szingapúrban, az itteni viszonyokhoz képest meglepő intenzitással feszül egymásnak a helyi (heartlander) lakosság egy része és...