Korai még egyértelműen azt mondani, hogy igen, de vannak „nem is olyan apró” biztató jelek a témában. Évek óta nyomon kísérjük az ELTE Társadalomtudományi Karán a fogyatékossággal élő emberek média reprezentációját, és a közelmúltban két olyan esemény is történt, amiből úgy tűnik a szociális médiában megváltozott az ott megjelenő emberek viszonyulása.

Az egyik május végén az Oxigén Wellness körüli botrány volt, amikor az elit fitness szalon gyakorlatilag kitiltotta egyik fogyatékossággal élő rendszeres látogatóját. A hír nagyot futott a mainstream mediában azonban igazi hatást nem a megjelent cikkek hanem az azok alatt, mentén megjelent kommentárok és megosztásrengeteg jelentette. Akkor azt hittem a téma azért futott nagyot, mert kifejezetten irritáló volt, hogy egy előkelő, elit helyről van szó, amelyik ráadásul büszke volt profinak tartott kommunikációjára és ehhez képest egy katasztrófa volt, amit nyújtottak. Tehát magam sem akartam elhinni, hogy önmagában a fogyatékos téma mozdította meg az embereket, kellett ehhez egy végtelenül irritáló másik fél is.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Aztán alig pár nappal ezelőtt a TASZ jóvoltából kikerült egy szerintem kulturális antropológiai mélységeket megjelenítő videó felvétel a szilvásváradi képviselő testület üléséről, amiből kiderül a település hallani sem akar fogyatékos emberek beköltözéséről. Ez a hír is meglehetősen nagyot futott az internetes médiában és itt is meglepő módon az történt, hogy a kommentárok, hozzászólások, a témát kísérő blogbejegyzések döntő többsége elítélte a képviselő testületet és a fogyatékos emberek pártjára állt. Alig két nap alatt fordult is a kocka a témában.

Két dolog tűnt fel nekem:

1. Ez az egyértelmű pozitív kiállás nem volt mindig ilyen egyértelmű, és főleg nem volt ennyire támogató. Talán van, aki még emlékszik, pár éve viszonylag nagy visszhangot váltott ki egy balatoni strandon megjelenő fogyatékos csoport, akiket ki szerettek volna tiltani onnan. Az erről megjelenő hírek egyrészt messze nem futottak akkorát, mint a fenti esetekben, másrészt az akkori kommentárokat még uralták az internetes kommunikációt egy időben szisztematikusan megszálló szélsőjobbos hozzászólások. Ezek közül nem egy a fogyatékos emberek létezésének értelmét is megkérdőjelezve taigetoszért, fajtisztításért kiáltott. A támogató hozzászólások energiájának nagy része az ilyen megnyilvánulásokkal szembeni küzdelemre ment el.

Most keresni kell a fenti két történetben az ehhez hasonló negatív megnyilvánulásokat, ha vannak is, messze nem képviselnek olyan súlyt, hogy elvennék az energiákat. Így a hozzászólások többsége egy irányba hat és ennek üzenetét láthatóan nem tudták figyelmen kívül hagyni azok címzettjei.

2. Átalakultak a kommunikációs eszközök és médiafogyasztási szokások. Könnyen lehet, hogy egyáltalán nem a fogyatékos emberek általános megítélése változott meg, hanem az új kommunikációs csatornákat használjuk másképpen, más hatásokat kiváltva. 1997-ben egy a szilvásváradihoz nagyon hasonló helyzetben utasította el Derekegyház lakossága fogyatékos emberek beköltözését a faluba. Nem volt még Facebookozás, lájkolás, twittelés, és online média sem úgy, ahogy az ma jelen van az életünkben. A hír egyébként akkoriban bekerült a televíziók hírműsoraiba, de az interaktivitást és az ehhez kapcsolódó, ma szerintem nagyon fontos azonnaliságot semmi nem tudta nyújtani. Az origo egy nem túl látogatott fórumán zajlott a témában egy beszélgetés, amit össze sem lehet mérni a mostani, nagyon gyors és nagyon széles terjedéssel. 

Mára a két fenti példán az látszik, hogy egyrészt hihetetlenül felgyorsultak az események és a reagálások. Én Isztambulban ültem egy rendezvényen éppen, amikor magyar idő szerint reggel megjelent az Oxigén Wellness-el kapcsolatos első hír és emlékszem alig két-három óra múlva a hozzászólók legnagyobb problémája az volt, hogy lassan 11 óra és semmit nem reagált a wellness cég. Szilvásvárad esetében pedig alig két nap kellett (a hétvége ellenére), hogy gyakorlatilag visszakozzon a helyi vezetés.

Az látszik egyelőre, hogy van a meglehetősen egyirányú és egyértelmű, kellően széles és gyors szociális médiabeli megnyilvánulásoknak egy igen erős közéletformáló szerepe. Ennyiben nem igaz, hogy nem ér semmit a lájkolgatás. A lájkok és a megosztások segítik a vírusszerű terjedést, láthatóan hatalmas szerepe van a sebességnek is. Igazi ereje azonban a kommentároknak van akkor, ha azok érzékelhetően zömében egyirányban hatnak, és elég sok van belőlük. A gyors hatás valószínűleg abból adódik, hogy a szociális média felületek mind cégek mind pedig közszereplők számára egyúttal egyfajta cégért is jelentenek, és annyiban elgondolkodtató a címben feltett kérdés, hogy úgy tűnik ma már nem mutat jól a cégéren a fogyatékosok üldözése.