down.blog.hu/

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Végre egy olyan blog került ki az index címoldalra, aminek értelme is van. A blogokban többek között az a nagy lehetőség rejlik, hogy a média érdeklődésének szűk keresztmetszetét  megkerülve olyan témákat is meg tudnak jeleníteni, amikről alig hallani, vagy ha igen, hát olyan tálalásban jön át az újságírók óhatatlanul torz szűrőjén, hogy jobb lenne ha meg se jelent volna.

Szégyenletes szerintem, de ilyen téma a fogyatékos emberek témája. Egy TV2-s, RTL klubos riportban mi még ott tartunk, hogy "szellemi fogyatékos". A szelleme ugyanis senkinek nem fogyatékos, és habár német nyelvterületen valóban a szellemre utaló "geistlich behindert" kifejezést használják, itthon az ÉRTELMI FOGYATÉKOS kifejezés a helyes.  A riportok jobb esetben a sajnálat és a "jaj szegény" odafordulás, rosszabb esetben az "ez szörnyű" ijesztgetés között ütnek meg egy hangot.

Ez a Danka-blog amellett, hogy közvetlen beszámoló egy értintett családtagtól azért is nagyon szimpatikus számomra, mert egyszerűen egy normális létformaként írja le a fogyatékosságot, történetesen a Down kórt. Ehhez kell a közelség, amit a blog szerzője is hiányol:

"Mikor megtudtam, hogy a gyermekem valószínűleg Down-szindrómás, úgy gondoltam ez ritka dolog és rejtegetni való. Nem emlékeztem rá, hogy találkoztam valaha ds-sel. Aztán ahogy összeszedtük a bátorságunkat és egyre több embernek árultuk el, kiderült, hogy nagyon sokan tudtak példát találni valahol a környezetükben. Miért van az, hogy mégsem ismerjük őket sokan? A képességeik nagyon széles skálán mozognak, nyilvánvaló, hogy nem dolgozhatnak sebészként, tanárként, vagy könyvelőként, de találkozhatnánk velük ápolóként, állatgondozóként, süthetnék a hamburgert a talponállóban, vagy tudnának árut feltölteni a szupermarketben. Hogy miért írom feltételes módban? Szerencsére néhány eset már valóság, de itthon, nálunk még nem általános. Ebben is le vagyunk maradva. Miért félünk tőlük? Miért találjuk zavarbaejtőnek a megjelenésüket? Ez ördögi kör. Ha több helyen ott lehetnének, megszokottá válna, nem lenne furcsa, hogy ők is köztünk élnek."

Bizony. Ha teljesen megszokott lenne, hogy Down szindrómás ember szolgál ki minket a boltban, vagy kerekes székben ülő bemondónő mondja be a híreket, akkor megszokott lenne a kivételes, és normális a furcsa.