Nem egy Krúdy az biztos. Ajándékba kaptam egy nemrég újra kiadott, eredetileg 1941-ben írt kétkötetes könyvét. Whisky szódával. A borítón úgy reklámozzák, hogy a Márai előtti korszak egyik „világsztár” szerzője. Biztosan. A könyvkiadók is egyre jobbak a jelzőgyártásban. A könyvön ez nem látszik, a nevét se hallottam soha, de hát végülis mi maradt meg nekünk a 30-as évek mindennapjaiból? Harsányi Zsolt biztos nem.

 

Ezzel együtt a könyv nagyon érdekes volt. Nem kell örökzöldnek és még csak tökéletesnek sem lenni ahhoz, hogy az ember érdeklődve olvassa. Engem valahogy mindig érdekelt a korszak. Visszatekintve innen van valami ártatlan tudatlanság abban, ahogy az akkori könyvek, filmek családi krónikák mesélnek.

 

Habár főleg a második kötetben már valami homályos függönyön keresztül megjelennek a politikai események is, alapjában a könyv egy könnyed, ártatlan szerelmi regény (talán) és néha már majdnem érzékletesen írja le a 30-as évek mulató, úri Budapestjét. Túl felületes ehhez, de még így is átjön az a gyanútlan ártatlanság, ahogy az emberek 1937-ben még terveztek. Még beiratkoztak egyetemre, kölcsönt vettek fel, gyűjteni kezdtek, pár évvel későbbi, tervezett utazásokra. Nem sejtették, hogy nyaralás helyett pár év múlva jórészük vagonokban robog Auschwitz felé, mások félig megfagyva vánszorognak haza vagy éppen Szibéria felé a Don-kanyarból, akik meg otthon maradtak, azok legkésőbb 1944 februárja magasságában megérthették…vége van az addigi életüknek. Hálistennek, vagy sajnálatos módon, valami, amihez addig személyesen nem sok közük volt, a legtöbbük életén úgy suhant át, mint egy hurrikán, elsodorva őket álmaikkal, terveikkel együtt.   

 

Az ilyen könyveket olvasva először a jövő (ami nekem már múlt) biztos tudójakén elnéző mosollyal olvasom a romantikus, tervezgetős sorokat, aztán átvillan az agyamon, hogy mi van, ha 2009 a mi 1937-ünk, amikor már illene olvasni az apró jelekből? Én meg tele vagyok tervekkel…..