Annyit

A cselekvő értelmiség

Bajomi Anna Zsófia

 

Bajomi-Anna Zsófia, friss diplomás szociálpolitikus látható a fotón, aki vasárnap a Város Mindenkié mozgalom Közösségi Nyári Egyetemén fog előadást tartani a szociális bérlakások energiahatékony felújításáról. Személyesen nem ismerem a hölgyet mégis az ő példáján keresztül szeretném érzékeltetni azt a reményeim szerint alakuló új értelmiségi szerepet, amit számomra a Város Mindenkié mozgalom már régóta figyelemreméltóan képvisel.

Magamnak ezt úgy fogalmazom meg: a cselekvő értelmiség.

Bennem van ugyanis egy kritikus gondolat a magyar értelmiségi lét formáival szemben. Előrebocsátom, hogy ez a kritika nem azonos a jelenlegi kurzus polpotista értelmiség üldözésének ma már nem is burkolt zsidózásával. Eszem ágában sincs ebbe a sorba állni. Egész más megfontolásból, de látok problémákat a hazai értelmiség kapcsán.    

A gyökerek a rendszerváltás előtti időkre vezetnek vissza, amikor a cselekvési tér korlátozott volt, legfeljebb szimbolikus akciókra korlátozódott, ezért az érdemi értelmiségi cselekvés vagy teoretikus, intellektuális terekbe szűkült (azt is jobbára csak szamizdat formájában terjesztve), vagy kimerült pusztán az ellenállásban, az ellenzékiség deklarálásában. Ez tökéletesen érthető a ’70-es ’80-as évek viszonyainak ismeretében, és akkor igen bátor cselekedetek voltak ezek, amik nélkül nem hiszem, hogy lett volna valaha is rendszerváltás.

Mégis ennek a lehatárolt cselekvési térnek volt és máig tartóan van egy következménye. Nem tudott kialakulni a végrehajtásnak az a képessége, ami nemes egyszerűséggel megvalósít dolgokat. Egy kritikai, leíró szemlélődés és annak kifejezése alkalmas lehet arra, hogy fejekben rést üssön egy erős falon akár, de létre még nem hozott semmit. Értelmiségiek egész generációja ítéltetett a nemcselekvésre, és ennek örökségét ma is cipeljük.

Különösen gyenge a kapcsolat két fronton:

– A teoretikus, elméleti, ideológiai elképzelések kézzel fogható végrehajtása frontján, azokon a szinteken, ahol menedzselni, lebonyolítani, megvalósítani kell dolgokat. Habár évtizedek óta a Szelényi-Konrád páros értelmiségiekről szóló diskurzusának bűvöletében vagyunk, a gyakorlat nem sokat igazolt vissza az értelmiség vezető szerepéről.


– Kommunikációs fronton pedig igazi, komoly problémák vannak. XIX. századi ihletettségű nagy, nehéz írások, évszázadokra visszanyúló eszmetörténeti beágyazottságból levezetett gondolatok mentén kanonizálódik a magyar társadalompolitika. Ami habár igen gazdag és gyönyörű hagyomány, valójában mutat némi rokonságot a medikális tudományok latin nyelvű exkluzivitásával. Amikor itt Tallinnban (ahol jelen pillanatban élek) Thomas Hobbes-tól indulva próbáltam közelíteni a jóléti modellekhez egy órám keretében, amerikai vendégoktató kollégám némi értetlenséggel fordult felém, hogy komolyan gondolom-e, hogy ezen keresztül lehet leginkább érzékletesen átadni a mai társadalmak viszonyait. Kérdése egyszerre vonatkozott kommunikációs, didaktikai szempontokra és tudományos értelemben sem tekintette egyértelműnek, hogy évszázados eszmetörténeti összefüggések alakítják napjaink társadalmait.

Én ezen a ponton megéreztem, hogy magam is ennek a régi hagyománynak a képviselője vagyok. Az én gondolkodásom erősen történeti szemléletű és pszichológiailag is inkább analitikus. Ugyanakkor felismerni vélek valamit abból, amibe magam is ütközöm, ezért tudatosan úgy alakítom a kommunikációmat és a cselekvésemet is, hogy kilépjek ebből a kanonizált mederből és egy cselekvési mezőbe helyezzem intellektuális tevékenységeimet. Nem megy olyan jól, mint a Város Mindenkié mozgalomnak. Írtam nemrég egy blogbejegyzést a hazai civil szervezetek komoly legitimációs problémáiról. Hát az AVM-ben nincs ilyen probléma. Udvarhelyi Tessza egyszerre képes komoly intellektuális teljesítményként könyveket írni, ugyanakkor egészen a gyökerekig nyúlva, valódi érintettekkel, valódi érdekvédelmi közösséget szervezni a társaival, majd az általuk mozgósított hajléktalanokkal közösen az egészet átfordítani egy proteszt mozgalomból, építő cselekvő tevékenységbe. Erről lehet majd vasárnap előadást hallani.

Hasonló példája nekem a cselekvő értelmiségi létnek Prof. Rácz József, aki akadémiai szintű tudományos munkásságáról ismert, miközben az általa vezetett Kék Pont Alapítvány a végekig lenyúló, droghasználók százait, ezreit elérő igazi cselekvés. Hogy mennyire az, azt a VIII. kerületi önkormányzattal való konfliktus is jól mutatja. Ennek a két világnak össze kell érnie véleményem szerint, és azért üdítő látnom a belépő új generációt, mert ők már egy egészen más stílusban alakítják pályájukat.

Nem mondom, hogy személyesen kell tudni a teljes spektrumot átfogni. Azonban az értelmiségi lét egy elszabadult elektromos kábelhez hasonlít akkor, amikor az nincs összekötve a végrehajtás és a nyelvi átadás képességével. Mozgékonyan csapkod, sziszeg a levegőben, de tápláló energia nem adódik át sehova.

 

Megosztás