Anélkül, hogy a görög válságról szóló vitában elhangzó gazdasági, politikai és ideológiai érvek jogosultágát és érvényességét kétségbe vonnám újra előveszek egy ábrát, amit az egyik Észtországról szóló bejegyzésemben egyszer már közöltem.

Csepeli György és Prazsák Gergő „Az el nem múló feudalizmus” című tanulmányából szedtem ezt az ábrát, ami számomra nagyon tanulságos dolgokat foglal össze.

Folyamatosan mellébeszélésnek, a felszín kapargatásának érzem, amikor költségvetési egyensúlyban vagy a GDP-hez mért ilyen olyan mutatókban próbáljuk tetten érni, megérteni, magyarázni egy ország viszonyait, és indikátorainkat, feltételeinket is ezekben fogalmazzuk meg. Nem azért, mert ezek nem releváns számok, hanem azért, mert a viszonyokat valójában alakító dolgok, valahol sokkal mélyebben, egész máshol vannak.

 

A szerzők európai értékrendvizsgálatok alapján különböző érték-osztályokat alkottak, melyek három jellegzetes csoportra bontották az egyes európai országok társadalmait. A cselekvőkre, a lázadókra és a szenvedőkre.

Cselekvők:

“A szabadság légkörében felnőtt ember a cselekvő igeragozás paradigmái szerint beszéli el életét, melynek középpontjában mégsem egyszerűen önmaga, hanem az önmagán túli célok állnak, melyek megvalósításában látja az élet értelmét. Ez a cselekvő típus.” (forrás)

Görögország: 8% körül

Magyarország: 10% körül

Szenvedők:

“Áthatja az emberek közötti mechanikus egyenlőség akarása, mely nem tesz különbséget szorgalmas és lusta, tehetséges és tehetségtelen között. E csoport tagjait az államtól várják, hogy kikényszerítse az jövedelemi különbségek leszorítását, a munkavállalás biztonságát. Autonómiaérzetük a munkahelyen minimális, nincs olyan tapasztalatuk, miszerint munkahelyükön a vezetők bevonnák őket a döntésekbe. Óvatosak és becsapják vagy kihasználják őket. Nem érdekli őket mások véleménye, nem kíváncsiak azokra, akik nem értenek velük egyet. Nem hiszik, hogy az esélyek egyenlősége fontos lenne a társadalom életében, miként azon sem jár az eszük sokat, hogy segítsenek a körülöttük élőknek. Nem szempont számukra a környezet védelme és óvása. Nincs bennük tolerancia sem azokkal szemben, akiket sorsuk saját nemükbe zár, miként nem kedvelik az idegeneket, főként azokat, akik ráadásul szegények is egyben. A bevándorlástól félnek. Elutasítják az új dolgok keresését, nem szeretik az egyéni megoldásokat, kalandozni sem akarnak. Egyféle dolgot szeretnek csinálni az életben, félnek a változatosságtól. A mozdulatlanság és a változatlanság az ő otthonuk. Nem akarnak feltűnni, nem akarnak sikeresek lenni, nem hisznek abban, hogy joguk lenne az élet örömeinek élvezésére. A csoport tagjai a konformitás értékosztályában szerezték a legmagasabb pozitív pontszámokat. Fontos számukra, hogy biztonságos körülmények között éljenek, kerülnek mindent, ami veszélyeztethetné biztonságukat. Azt gondolják, hogy az embereknek azt kell csinálniuk, amit mások mondanak nekik. Az erős államban hisznek, mely megvédi őket. A hagyományok fontosak számukra, követik a családban tanult vallási és életmódbeli szokásokat.” (forrás)

Görögország: 78% körül

Magyarország: 67% körül (kétharmad?)

Lázadók:

“Mindegyik értékosztályt elutasítják. Őket nevezzük lázadóknak. Semmiben sem hisznek, mindenben kételkednek. A lázadók határozatlanok, akik hol ide, hol oda csapódnak, attól függően, hogy a cselekvők vagy a szenvedők vannak többségben.” (forrás) 

Görögország: 14% körül

Magyarország: 23% körül

A magam részéről a társadalmi átalakulás, fejlődés, demokratizálódás (hívjuk ahogy akarjuk) szempontjából ezeknek az értékviszonyoknak az alakítását sokkal fontosabbnak tartom, mint makrogazdasági mutatók kikényszerítését, vagy valami gazdaságpolitikai ideológia alkalmazását. Ez ugyanis a talaj, amire bármi is hullik. Jöhet befektetés, jöhetnek a hitelek, lehetnek egy progresszív elit vagy nemzetközi szervezetek által kikényszerített haladó jogszabályok, ha ez az alapfelállás, akkor az felülír mindent.

A nagy kérdés az, hogy ez örök, generációkon át továbbvitt, megváltozhatatlan adottság, vagy lehet tudatosan alakítani? Érdemes egy pillantást vetnünk a görög vagy a magyar viszonyokra, hogy milyen értékviszonyok jellemzik a társadalom többségét és hány olyan ember van az országban, akik meg tudnak felelni a modern világ kihívásainak.