“A finn pénzügyminiszter erre hosszas mérges monológba kezdett azzal kapcsolatban, hogy Görögország már fél évszázada képtelen megreformálni a gazdaságát.” – írja a 444.hu a görög válság kapcsán zajló Eurozóna csúcs hangulatát idézve.
A finnhez hasonló állásponton lévő észt sajtó a magyar és nemzetközi hírekben megjelentekhez képest messze nem beszél még megállapodásról. A Görögország iránti bizalom visszanyerése felé tett apró lépésről számolt be a tárgyalásokról hazatérő miniszterelnök.
(Taavi Rõivas észt miniszterelnök Angela Merkel és François Hollande társaságában)
A svéd, dán kormányálláspontot nem ismerem a témában, nem beszélek egységes északi álláspontról.
Mindenesetre a magam ismeretségi körében kérdezgettem a napokban észt ismerőseimet mit gondolnak a görög válságról. Nagyon határozott véleményük van. A Facebookon egy kommentárban már összefoglaltam megteszem itt megint:
Az észteknek eddig 800 millió eurója ragadt a görög válság kezelésében. Ez az összeg az apró ország egy éves GDP-jének 4,2%-a. Kis híján annyi pénzt adott Észtország a görög válság rendezésére, mint amennyit maga költ az oktatásra, vagy dupla annyit, mint évente védelmi kiadásokra költ, miközben naponta orosz vadászgépek sértik meg a légterét. Azt hiszem érzéketlenséggel és a szolidaritás hiányával nem vádolhatjuk őket. Ami pénzük nekik van azt jobb iskolára, több vállalkozásra költik, a nyugdíjak és a fizetések pedig ezek eredménye függvényében növekednek (és növekednek). Olyan fegyelmezett, adósságelkerülő gazdaságpolitikát követnek, hogy nemhogy nem fogyasztanak hitelből, hanem még államkötvényeket sem bocsátanak ki. Gyökeresen átalakították a közigazgatásukat (lsd. e-government) és jelentősen visszaszorították a korrupciót. Csak hogy érzékeltessem ez mit jelent, a 2000-res évek elején a rendőri állomány 30%-át bocsátották el. Ma nincs olyan Észtországban, hogy “megoldhatjuk-e ezt másképpen”, és olyan sincs hogy orvosok zsebébe boritékot kéne csúsztatni. Pedig itt is ez ment, ez egy szovjet tagköztársaság volt, és a 90-es évek első felében az ország úszott a korrupcióban és az orosz szervezett bűnözés lerakata volt. Ha valaki, ők tudják, mit jelent az, amikor TÉNYLEG reformokat vezetünk be.
És azt hiszem az dühítette fel őket, hogy nem látják jelét az igazi változásoknak, nem hisznek már a görög kormánynak. A bizalom veszett el.
A finnek és az észtek szemszögéből nézve a népszavazás helyett például nagyobb bizalomerősítő ereje lett volna pár oligarcha letartóztatásnak és offshore felszámolásnak. (Észtországban például a teljes titkosszolgálati arzenált erre használták majd 10 évig. Igaz akkor még nem volt orosz fenyegetés). Van itt egy nagyon világos elvárás, szerintem nem túl bonyolult átlátni mit várnak ezek az országok a pénzükért. Főleg Magyarországról nem túl nehéz ezt megérteni. Az hogy ez nem történt meg, megint nem történt meg majd megint nem történt meg abban nyilván van hibája azoknak, akik másodszor, harmadszor is adtak pénzt. De az alapkérdés ott marad….ki vagy mi fogja felszámolni a korrupciót Görögországban?
Egy hozzászólás a(z) “Az angry bird” bejegyzéshez
Atlasz
(y)