Évtizedek óta sikertörténetként tartjuk számon Finnországot. A világ legjobb oktatási rendszeréről, a barátságtalan klíma ellenére kiemelkedő életszínvonalról, versenyképes gazdaságról, alacsony korrupcióról és intelligens kormányzásról szoktunk beszélni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mégis a finn gazdaság nehéz helyzetben van, nagyon úgy tűnik, hogy érdemi változtatások nélkül ez a szekér nem megy tovább. Miközben a világ fejlett gazdaságainak többsége a 2008-as válság okozta visszaesést követően ma már (különböző ütemben ugyan, de) egyértelműen újra növekedési pályán van, addig Finnország gazdasága megtorpanni látszik:

Több tényező egyszerre tépázza az ország növekedési potenciálját. Azzal, hogy a finn Nokia, ami valaha egyet jelentett a mobiltelefonokkal az Apple ellenében elveszítette az okostelefon harcot (tulajdonképpen soha nem is volt harc, a Nokia egyszerűen elaludt) az ország egy olyan zászlóshajót veszített el, ami csúcskorában a finn gazdasági teljesítmény 4%-át hozta. Ma Microsoft színekben vannak ugyan hírek ígéretes fejlesztésekről és eladásokról, az igazán fontos fejlemény inkább az, hogy az amerikai anyacég a Nokia számára kulcsfontosságú kutató-fejlesztő központot számol fel Saloban. Egy gyárat áthelyezni mindig lehet, a termékstruktúrán is folyamatosan lehet alakítani. De amikor 1000 fejlesztő mérnököt bocsátanak el, annak elég egyértelmű üzenete van.

Az Apple és vele a tablettek és hasonló eszközök elterjedése, általában a közigazgatás, az oktatás és a mindennapi élet digitalizálása nem tett jót a hagyományosan erős finn faiparnak sem. Minderre jött az orosz válság és az EU és Oroszország közötti politikai és gazdasági konfliktus. Nagyon kevés ország engedheti meg magának, hogy lemondjon a szomszédaival való kereskedelem nyújtotta előnyökről, márpedig Finnország a mindenféle történelmi előzmények ellenére kifejezetten szoros kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn Oroszországgal. A finnek semlegességet hirdetve mindig is távol tartották magukat a NATO-tól, messze nem jellemző rájuk az az emberkedő, kifejezetten ellenséges sérelmi politika, amit a balti országokban tapasztalhatunk. Helsinkiben minden gond nélkül kiírják a boltokra, hogy beszélnek oroszul, a szentpétervári elit és közposztály szívesen látott vendég és fogyasztó volt az országban. Ennek most nagyjából vége van, az olaj árának csökkenése véget vetett a nagy orosz költekezéseknek, a finnek pedig EU tagként kénytelenek voltak maguk is alkalmazni az USA és az EU által kivetett szankciókat. Ez persze itt nem mindenkinek volt ínyére, az amerikaiak a napokban tiltottak ki az országból (a Vida Ildikó esetén Magyarországon is megismert módon) finn üzletembereket, akiknek szoros orosz kapcsolataik voltak. Az érem másik oldala, hogy különböző szintű orosz politikusok több alkalommal megfogalmazták igényüket Finnországra (az ország valamikor az orosz cár adófizetője volt) és növekvő katonai aktivitás figyelhető meg a térségben, a szokásos berepülésekkel, tengeralattjárókkal, hadgyakorlatokkal. Ezek a fejlemények komolyan alakították a finnek biztonságpolitikához való viszonyát is. Társadalmi párbeszéd zajlik az esetleges NATO csatlakozásról, és habár ennek a közeljövőben kicsi az esélye, a skandináv országok a baltiakkal összefogva szorosabbra fűzték kapcsolataikat az atlanti szövetséggel és egymással. Mindez nem hagyta érintetlenül a gazdasági dimenziókat sem, az oroszok visszontszankciókat alkalmaztak, a napokban például már a kishatárforgalomban zajló élelmiszervásárlásokat is megtiltották, amit betartatni ugyan aligha lehet majd, de így is a korábbi töredékére csökkent az orosz relációjú kereskedelmi és turistaforgalom a térségben. Ez nem tett jót a gazdaságnak.

Vannak elemzők, akik szerint a finn gazdaságot ráadásul az euró ugyanúgy gúzsbaköti, mint Görögországot (vagy bármelyik más tagországot). A finn gazdaság hosszú ideje együtt mozgott a svéd fejlődéssel, a különféle hatások hasonlóképpen érintették az északi államokat. Azonban a térségben Finnország egyedülálló módon csatlakozott az euró övezethez és ennek sokáig nagyon áldásos hatásai voltak. Válsághelyzetben azonban az euró övezet tagjai egy nagyon fontos eszközzel, a valuta leértékelésével nem tudnak élni, aminek következményét az IMF egy diagramja szemléletesen ábrázolja:

Svédország, amelyik megtartotta saját nemzeti valutáját a 2008-as válságot követően képes volt ismét növekedési pályára állítani gazdaságát, szomszédja azonban már nem volt képes erre. Arról megoszlanak a vélemények, hogy egy fejlett gazdaságban mennyire érdemes a rövidtávon tényleg hatékony ám hosszabb távon megkérdőjelezhető leértékelés eszközéhez nyúlni, de az ábrából az mindenképpen kiderül, hogy Svédország az euró nélkül a jó időkben ugyanolyan jól, a válságban pedig egyértelműen jobban boldogult saját valutával, mint Finnország.

A megoldás érdekében Finnország népszavazást tartott miszerint ne fizessék ki a hitelezőket és az eurozóna tagországai azonnal adjanak 800 csillió eurót az ország gazdaságának rendbetételére a finnek valóban külföldi segítséghez folyamodtak. 2014 végén a térségben gazdasági guruként nyilvántartott korábbi svéd pénzügyminisztert Anders Borgot kérték fel, hogy egy finn kutatóintézettel együttműködve tegyen javaslatot az ország gazdaságának talpraállítására. A riport idén márciusban látott napvilágot és azért tartom fontosnak a megállapításait összefoglalni, mert bizony több ponton hasonló megoldásokat javasolnak, mint amiket a görög válság kapcsán hallhattunk, és amikről sokak szerint illene úgy gondolkodni, mint az EU vezető hatalmainak arrogáns elbánásáról Görögországgal.

A riport nem ígér gyors felépülést, a szerzők szerint egy évtizedbe is beletelik, míg a finn gazdaság ismét a régi növekedési pályára áll.

1. A magas finn jövedelmek újragondolására van szükség a versenyképesség helyreállítása érdekében.

2. Több aktív korú munkavállalóra van szükség a magas szintű finn jóléti juttatások finanszírozásához.

3. Növelni kell a termelékenységet bármi áron.

Konkrét javaslatok fogalmazódtak meg a munkavállalási célú bevándorlás bátorításáról, a nyugdíjrendszer módosításáról és a hosszú szabadságok lefaragásáról. A finn gazdaság válsága nem adósságválság és még csak nem is a felelőtlen fiskális vagy monetáris politika rovására írható, az ország versenyképessége került veszélybe, amit a jóléti rendszer átgondolásán felül csak gazdasági stimulusok alkalmazásával és az adóterhek átgondolásával lehet orvosolni.

Március óta egy választás is lezajlott Finnországban, a jelenleg kormányzó koalíció a javaslatok több elemét is megvalósítani látszik. Július 22-én az újonnan megválasztott miniszterelnök a jövedelmek csökkentését jelentette be illetve felmerült a munkaidő növelésének lehetősége béremelés nélkül.

Ahogy arról korábban írtam az eurózóna északi tagjai (Finnország és Észtország biztosan) nagyon határozottan ellenezték a görög adósság leírásának lehetőségét, és bármiféle új csomag elfogadását érdemi reformok nélkül. Lehet mindenfélét gondolni a finnek által most választott megoldási módról azzal azonban nem lehet vádolni sem a finneket sem az észteket, hogy a pénzükért olyasmit kérnének számon, amit maguk, magukkal ne tennének meg.

A helyzet mindazonáltal egyáltalán nem egyszerű és nem egyértelmű.

Tombolnak a szakszervezetek, sorra jelennek meg az ingerült ideológiai töltetű publikációk. Ezekkel nekem személy szerint az a bajom, hogy érdemi gazdasági alternatívát nem tudtak még megfogalmazni. Idejött a svéd guru, ő se látott más megoldást, pedig Svédországot nehéz lenne neoliberalizmussal vádolni.

A bevándorlók kérdésében kézzelfogható feszültségek vannak az országban, a szélsőjobb térnyerése egyértelmű, ugyanakkor itt még mindig tízezrek mennek ki az utcára, amikor elhangzik egy rasszista megjegyzés egy politikus szájából.

Pozitív fejleményként az előremenekülés jeleit látom. Nagyon igyekeznek a finnek robbantani valamivel, a Nokia egyáltalán nincs eltemetve és az oktatásba fektetett sok energia és pénz most kell, hogy meghozza gyümölcsét. Habár megtorpanni látszik a gazdaság az alapok nagyon jók, van mire építeni. Az alapértékek sem változtak, a jólét, a szolidaritás és az egyenlőtlenségek felszámolása továbbra is nagyon fontos értékek a finn társadalomban, ennek azonban ismét meg kell teremteni a gazdasági alapjait.